XVII. TÖRVÉNY-CZIKK

a polgári törvénykezési rendtartásnak és a sommás eljárásról szóló 1893: XVIII. t.-cz.-nek módosítása tárgyában.(1)

(Szentesitést nyert 1907. évi április hó 6-án. Kihirdettetett az «Országos Törvénytárs 1907. évi április hó 9-én kiadott 7. számában.)

1. §. A sommás eljárásról szóló 1893 : XVIII. t.-cz. 1. §-ának 2. és 3. pontjában megjelölt perek sommás eljárás alá és a kir. járásbíróság hatás

Az 1907: XVI. t.-czikkhez:

Összehasonlítása

a magyar és osztrák állami tisztviselői özvegyek és a katonai özvegyek nyugdíjának az uj törvényjavaslatban tervezett nyugdíjakkal

(1) (Min. indokolás.) Azok a panaszok, a melyek a kir. Curia tulterhelése és ennek következtében a biráskodás lassusága miatt, mind a jogkereső közönség köréből, mind magának legfelsőbb

körébe abban az esetben tartoznak, ha a per tárgyának, illetőleg a hagyatéknak e pontokban meghatározott értéke 1000 koronát meg nem halad.(1)

bíróságunknak köréből felhangzanak, szükségessé teszik, hogy a törvényhozás sürgősen gondoskodjék a kir. Curía tehermentesítéséről. A kir. Curia tulterhelésének káros hatása különösen a polgári rendes perekben és egyéb polgári ügyekben mutatkozik, a melyekben a hátralékok évenkint emelkednek. A folyamatban levő polgári rendes perek és egyéb polgári ügyek közül az 1903. év végén 6.143, az 1904. év végén 7.624 és az 1905. év végén 8.751 maradt elintézetlen. Ha ez a baj még növekszik, akkor nemsokára annak a veszélynek vagyunk kitéve, hogy a kir. Curia hátrálékai egész igazságszolgáltatásunkat megakasztják. A kir. Curia biráinak szaporításával nem lehet ezen a bajon segiteni. Ma már ismételt szaporítás után a kir. Curiánál az elnökön és másodelnökön kivül 8 tanácselnök, 64 curiai biró és 27 kisegítő biró működik. E számokkal máris tulhaladtuk azt a mértéket, a meddig a külföldi államok a legfelsőbb biróság létszámának megállapításában elmenni jónak látták. Ennélfogva más módon, nevezetesen az eljárás egyes szabályainak módosításával s a kir. Curia felebbviteli hatáskörébe tartozó ügyek számának csökkentésével kell a Curia tulterhelésén segiteni. Ebben az irányban a főszempontnak annak kell lennie, hogy a csekélyebb értékű és egyszerűbb ügyek elvonásával csökkentsük a Curia munkaterhét. Ebben a tekintetben első sorban a sommás ügyek veendők figyelembe. Egyedül ezek számának csökkentésével azonban a Curia terhén lényegesen. nem könnyíthetünk, mert az 1903. évben (804+48) 852, az 1904. évben (826+53) 879 és az 1905. évben (769+44) 813 volt csak a kir. Curiához érkezett sommás felülvizsgálati és sommás felfolyamodási ügyek összes száma. Az érintett czélból tehát a Curia sommás felülvizsgálati hatáskörének megszorításán felül (2., 3. §§.) mellőzhetlenül szükséges, hogy a kir. törvényszéki ügyeknek jelentékeny része is elvonassék a kir. Curia felebbviteli hatásköréből. Az utóbbi irányban különösen az által kivánja a javaslat a Curia terhén könnyíteni, hogy a rendes pereknek egy részét sommás eljárásra és a járásbíróságok hatáskörébe utalja (1. §.), ugy, hogy ezekben a felebbvitel a sommás eljárás szabályai szerint nem fog többé a kir. Curia hatáskörébe tartozni, a rendes perek más részében pedig, nevezetesen az 1000 koronán aluli vagyonjogi perekben, a melyek a kir. törvényszékek hatáskörébe tartoznak, a javaslat felebbvitelt korlátozza (4. §.) s a házassági, valamint egyes más perekben a hivatalból való felülvizsgálat szabályát megszünteti (6. §.). Ezen kívül az eljárás mindkét nemében korlátozza a javaslat a felebbvitelt a per- és eljárási költség kérdésében is (5. §.). Ezen intézkedésekből folyólag, ha különösen figyelembe veszszük azt a körülményt, hogy tapasztalat szerint a vagyonjogi perekben éppen a csekélyebb értékű, nevezetesen az 1000 koronán aluli perek száma nagyobb és hogy a házassági perek az esetek legnagyobb részében nem a felek felebbezése, hanem a hivatalból való felülvizsgálat szabálva következtében kerülnek a Curiához: alaposan remélhető, hogy éppen azokban az ügyekben, a melyekből a Curia hátralékainak legnagyobb része kikerül, oly mértékben fog csökkenni a Curia munkaterhe, hogy a most mutatkozó hátralékok előreláthatólag meg fognak szünni.

a

(A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentéséből.) A sommás törvény, a birói szervezeti törvények, különösen a kir. itélőtáblák decentralizatiója s az igazságügyi kormányzat administrativ intézkedései az alsóbíróságok ügymenetét általánosságban kielégítővé tették. Állandó azonban ugy a jogkereső közönség, mint az országgyűlés részéről a panasz a kir. Curiának tulterhelése és ennek következtében a biráskodás lassusága miatt. Egy éven tul, sőt néha még két évig is várnak egyes ügyek a kir. Curiánál elintézésre, mely ha netalán feloldással jár, ismételten esetleg évekig várhatnak a felek, mig ügyük jogerős befejezést nyer. A hátralékok száma évről-évre növekszik, ugy hogy a folyamatban levő polgári rendes perek és egyéb polgári ügyek közül 1903. év végén 6143, 1901. év végén 7624 ügy maradt elintézetlen s ez a szám is 1905. év végére 8751-re emelkedett. Kétségtelen dolog, hogy ez az állapot nem felel meg az igazságszolgáltatás egyik főkövetelményének, a gyorsaságnak; s nemcsak a jogrendre hat hátrányosan és szül jogbizonytalanságot, de igen sok esetben a kir. Curia lassu itélkezése folytán a jog érvényesülése illuzóriussá válik. E mellett ily nagy mérvű tulterhelés folytán a kir. Curia müködése sem felelt meg a hozzá méltán fűzött kivánalmaknak. Surgős tehát, sőt bátran mondhatjuk, égető szükség, hogy e bajokon segitsünk. A Curia birái számának szaporításával segiteni nem czélszerű, e szám elnök, másodelnök, 8 tanácselnök, 64 curiai biró és 27 kisegítő biró más államok legfőbb ítélőszéke biráinak számához mérten is tul magas, de a kisegítő bírói intézmény is, mint ilyen, alapos okokból kifogásolható, mielőbb beszüntetendő volna. A törvényjavaslat tehát más módon, az eljárás egyes szabályainak módosításával, a kir. Curia felebbviteli hatáskörének szűkítésével kiván segiteni. A törvényjavaslat indokolásában felhozott és az. alább a részleteknél előadott indokok az igazságügyi bizottságot arra a meggyőződésre vezették, hogy elvitázhatatlanul a javasolt rendelkezések részben az igazságszolgáltatás olcsóbbá tételére vezetnek, mert hiszen az eljárás egyes esetekben egyszerűbb, rövidebb lesz, a felebbvitel korlátoztatik, de ezek az intézkedések a jogszolgáltatás alaposságát sem fenyegetik vagy legalább is nem fenyegetik oly mérvben, hogy ezek a Curia tehermentesítését czélzó intézkedések az alaposság szempontjából helyet nem foghatnának. (433. sz. irom.)

(1) A sommás eljárásról szóló 1893: XVIII. t.-czikk 1. §-ának 2. és 3. pontja a birtokbirósági, telekkönyvi és örökösödési pereket 400 korona értékhatárig utalja a járásbíróság hatáskörébe. Mindezek a perek tehát 400 korona értékhatáron felül a rendes eljárásra és a törvényszék, illetőleg a telekkönyvi hatóság hatáskörébe tartoznak és ennek következtében harmadfokban a kir. Curiához kerülnek. Ezt az értékhatárt minden veszély nélkül 1000 koronára fel lehet emelni, mi által

2. §. Az 1893: XVIII. t.-cz. 3. §-a akkép egészittetik ki, hogy tartási vagy élelmezési követelést megalapitó jogviszony iránti perben a peres tárgy értékének megállapításánál a három évi tartás vagy élelmezés értékének összege irányadó. (1)

3. §. Az 1893: XVIII. t.-cz. 186. §-ának első bekezdése olykép módosittatik, hogy a felülvizsgálati biráskodást azokban a perekben, a melyek tárgyának értéke járulékok nélkül 2500 koronát meghalad, a kir. Curia, minden más esetben az illetékes kir. itélőtábla gyakorolja.

Az 1893: XVIII. t.-cz. 214. §-ának utolsó bekezdése olykép módosittatik, hogy a felebbezési biróság végzései ellen használt felfolyamodás felett, ha a kereset tárgyának értéke járulékok nélkül 2500 koronát meghalad, a kir. Curia, minden más esetben az illetékes kir. itélőtábla határoz. (2)

ezek a perek 1000 korona értékig a járásbíróság hatáskörébe jutván, utolsó fokon a kir. itélőtábla volna a felülvizsgálati biróság. A sommás eljárásról szóló 1893 : XVIII. 1.-czikk azért korlátozta az értékhatárt ezekben az ügyekben 400 koronára, hogy a járásbíróságokat, a melyek előbb egyáltalában nem jártak el ily ügyekben, ne terhelje tul átmenet nélkül ezeknek az ügyeknek nagy zömével. Ez az indok most már elesett. A törvényszéki hatáskör az 1000 korona értéket meg nem haladó ingatlanok és hagyatékok iránti perekben nemcsak a biróságokra, hanem a felekre is terhes. Ezek a perek épp oly kevéssé birják el a törvényszéki eljárás nagyobb költségét és épp ugy igénylik a könnyebben hozzáférhető járásbíróság eljárását, mint a hasonló értékű ingókra vonatkozó perek. Ezért már a polgári perrendtartásról szóló, az 1902. évben a képviselőház elé terjesztett törvényjava lat ezeket a pereket 1000 korona értékig a járásbíróság hatáskörébe kivánta utalni. Ehhez a javaslathoz a képviselőház igazságügyi bizottsága is hozzájárult. A járásbíróság hatáskörének kiterjesztése az 1000 koronán aluli birtok és örökösödési perekre tehát nemcsak a kir. Curia tehermentesítése szempontjából indokolt, hanem maguknak a pereknek szempontjából is szükséges.

(Képv. igazságügyi bizotts. jelent.) Aggály merült fel, hogy különösen az ingatlanokra vonatkozó pereknél a per tárgyának értékére hivatkozással a pergátló kifogások gyakoriak lesznek. Bizonytalanságban lesz a fél a per tárgyának valódi értéke selől s nem tudja, hogy a pert a járásbíróság előtt inditsa-e meg. Ennek az aggálynak van alapja. Sok eset lehet, hogy a fél jóhiszemüen a járásbíróság előtt teszi folyamatba a pert, a per tárgyát 1000 koronán alól értékelve, de az ellenfél pergátló kifogásának, melynek folytán az érték magasabban állapittatik meg, hely adatik. Megtörténik az is, hogy a pert a kir. törvényszék előtt inditja meg, s kifogás folytán e bíróság illetékességét leszállítja. ily esetekben a jóhiszemű felet terhelik a felmerült költségek s az eljárás gyorsasága is szenvedni fog. Ez a bizonytalanság azonban bár kisebb mérvben, eddig is fenforgott, mert 400 korona értékhatárig a jelzett perek a kir. járásbíróság hatáskörébe voltak utalva. Minthogy továbbá, ha a fél a per tárgyának értékét a per megindítása előtt alaposan és szorgosan mérlegeli, sikeres illetékességi kifogások ritkábban tétethetők, s különben is a pergátló kifogás folytán netán elrendelendő becsü, a per érdemi elbírálásánál is gyakran szükségessé válnék: ez az aggály a javasolt rendelkezés mellőzésére elég alappal nem bir.

a

(1) Az 1893: XVIII. t.-cz. 3. §-ának 4. pontja alapján biróságok tartási és élelmezési kötelezettség iránti perekben az érték megállapításánál a követelt évi szolgáltatások értékének tizszeresét vagy huszszorosát veszik irányadóul. Ezen az alapon a felülvizsgálat még igen kis összegü tartási perekben is a kir. Curia hatáskörébe jut, a mi nem indokolt. A javaslat ezért a három évi tartás és élelmezés értékét veszi irányadóul. Ezen az állásponton volt a képviselőház igazságügyi bizottsága is a perrendtartási javaslat tárgyalásánál.

(2) Az 1. és 2. § ban foglalt rendelkezés az ügyeknek egy részét elvonja ugyan a kir. Curiától, de ennek az intézkedésnek eredménye csak hosszabb idő után fog beállani és csak az ügyek kis részére vonatkozik. Szükségesek tehát oly intézkedések, a melyek az ügyek nagyobb csoportjait rövid idő alatt vonnák el a kir. Curiától. Îly intézkedés volna az 1893: XVIII. 1.-cz. 186. §-ának módosítása abban az irányban, hogy az 1000 koronát meghaladó sommás perekben is a felülvizsgálati biráskodást nem a kir. Curia, hanem a kir. itélőtáblák gyakorolnák. Ez által a kir. Curiának egyik tanácsa egészen felszabadulna. Ámbár a kir. ítélőtáblák teljesen elegendő biztosítékot nyujtanak arra nézve, hogy a sommás ügyekben mint utolsó foku bírósá ok eljárhassanak, a javaslat még sem vonja el az összes sommás ügyeket a Curia felulvizsgalata alól; mert ez az intézkedes oly messzeható következményekkel jár, a melyek csak perjogunknak küszöbön levő általános reformja keretében lesznek minden irányban beható megfontolás tárgyává tehetők s mert most, midőn a törvényszéki és a járásbírósági eljárás eltérő perjogi elveken nyugszik, a jogegység érdeke szenvedne azzal, ha a járásbírósági ügyek a kir. Curiától egészen elvonatnának, s ennek következtében az eljárásnak ebben a nemében a kir. Curiának a joggyakorlatot vezető és irányító befolyása csak abban a szűkebb körben érvényesülhetne, a mely a Curiának az 1890: XXXV. t. cz. 13. §-a értelmében a jogegység megóvása érdekében hozható döntvényeire vonatkoznak. A felebbviteli eljárásban a törvényszék altal hozott

4. §. A kir. törvényszék hatáskörébe tartozó azokban a vagyonjogi perekben - ideértve a kereskedelmi- és váltópereket is, - a melyekben a per tárgyának értéke járulékok nélkül 1000 koronát meg nem halad, a másodbíróság határozata ellen felebbvitelnek nincs helve. (1)

5. §. A másodbiróság határozata ellen a perköltség vagy az eljárási költség viselésének vagy mennyiségének, valamint az ügyvéd kiadásai és dijai mennyiségének kérdésében felebbvitelnek csak akkor van helye, ha a felebbvitel egyuttal a határozatnak egyéb része ellen is irányul.

Az 1893: XVIII. t.-cz. 206. §-a hatályát veszti.(2)

6. §. Hatályukat vesztik azok a szabályok, a melyek szerint a biróság abban az esetben, ha a házassági köteléket érvénytelennek vagy semmis

itéletek ellen beadott felülvizsgálati kérelmek elintézését csak akkor lehetne megnyugvással kizárólag a kir. itélőtáblákra bizni, ha ugy a rendes, mint a sommás eljárás egyenlő alapelveken nyugodnék; ebben az esetben ugyanis, minthogy az általános perjogi intézkedések az eljárás mindkét nemében azonosak volnának, a kir. Curiának az a hivatása, hogy az alsóbb biróságok gyakorlatát vezesse és határozatai által a törvény egyöntetű alkalmazását biztositsa, eléretnék akkor is, ha a sommás eljárásban hozett ítéletek a kir. Curia elé nem is kerülnének. E körülmény figyelembevételével a javaslat megelégszik azzal, hogy a sommás pereknek esak egy, a mainál nagyobb részét vonja el a kir. Curia felülvizsgálati hatásköréből és e czélból az 1893: XVIII. t-cz. 186. §-ának első bekezdésében foglalt szabály módosításával felemeli a kir. Curia felülvizsgálati értékhatárát 1000 koronáról 2,500 koronára, a mi által a kir. Curia felülvizsgálati ügyeinek nagy része a kir. itélőtáblához fog kerülni. Ezzel összefüggésben módositania kellett a törvényjavaslatnak az 1893: XVIII. t.-cz. 214. §-át is oly értelmében, hogy a felebbezési biróság végzései ellen használt felfolyamodás felett, ha a kereset tárgyának értéke járulékok nélkül 2500 koronát (tehát nem ugy, mint most 1000 koronát) meghalad, a kir. Curia, minden más esetben az illetékes kir. itélőtábla határozzon végérvényesen. A kir. ítélőtábláknál a törvényjavaslat 3. §-a következtében előálló munkaszaporodást némileg ellensulyozni fogja a javaslatnak az a rendelkezése, a mely a házassági ügyeket a kir. ítélőtábláknál is lényegesen apasztani fogja. Az ügyek megoszlása a 11 kir. ítélőtábla között egyébként is azt fogja eredményezni, hogy a kir. itélőtáblák nagyobb részénél a törvényjavaslat 3. §-ával tervezett változás nem okoz majd tulterhelést. A mennyiben azonban némely ítélőtáblánál ez a munkaszaporodás a bírói személyzet szaporítását tenné szükségessé, erről könnyebben lehet gondoskodni, mint a kir. Curiánál.

a tör

(1) Törvénykezési szabályaink egyes vagyonjogi pereket értékre való tekintet nélkül vényszék hatáskörébe utalnak és igy megtörténik, hogy csekély, néhány korona értékű váltó, vagy a szövetkezeteknek tagjai elleni csekély követelések iránti perek tömegesen kerülnek a kir. Curiához. A javaslat nem kívánja a hatásköri szabályokat e perekben érinteni, azonban 1000 korona értéken alul e perekben a kir. ítélőtábla ítéletét véglegesnek jelenti ki. Ezek az ügyek rendszerint egy-zerück és a kir. Curiához való felebbvitel költségeit nem is birják el. Igaz ugyan, hogy bizonyos tekintetben visszássaggal fog járni ez a rendezés, a mennyiben azokban az 1000 korona értéken aluli perekben, a melyek első fokon a kir. járásbíróság hatáskörébe tartoznak. ha a per tárgyának értéke a 400 koronát meghaladja, kétfoku felebbvitelnek lesz helye, mig ellenben a kir. törvényszék hatáskörébe tartozó ügyekben a per tárgyának hasonló értéke mellett csak egy foku lesz a felebbvitel. Nem lehet azonban figyelmen kivül hagyni azt a körülményt, hogy a járásbíróság mint egyes-biróság jár el és igy a járásbírósági hatáskörbe tartozó ügyekben a két foku felebbvitel már csak az emlitett okból is inkább van indokolva, mint a törvényszéki ügyekben és hogy a járásbírósági ügyekben a másodfoku felebbvitel szükebb körben mozog, mert a jogkérdésben való felülvizsgálatra van korlátozva.

(Képv. igazságügyi bizotts. jelent.) A bizottságnak alapos aggályai vannak e szakaszban javasolt korlátozás tekintetében, a mennyiben a jegkereső közönség jogérzékét nem fogja megnyugtatni kellően az, hogy például az elsőbiróság ítéletével homlokegyenest ellenkező másodbirósági ítélet ellen jogorvoslatnak helye nem lesz. Tekintettel azonban a javaslat vonatkozó indokaira, s különösen arra, hogy a javaslati rendelkezések átmeneticknek terveztetnek, a mennyiben az egységes perrendtartás mielőbbi megalkotása kilátásba helyeztetett s a törvényelőkészítési munkálatok már előrehaladott stádiumban vannak, minthogy a Curia tehermentesítése szempontjából addig is radikálisabb intézkedésre van szükség, a bizottság e szakaszt is elfogadandónak véli.

(2) A kir. Curiához felebbvitt ügyek nagy részében a felebbvitel csakis a perköltség vagy nem peres ügyekben az eljárási költség miatt történik. Jogkérdésről ezekben az ügyekben alig van szó és rendszerint a vitás perköltség vagy eljárási költség sem oly nagy, hogy a miatt a másodbíróság ítélete ellen felebbvitel szükséges legyen. Ha a esődtörvény 103. §-a szerint a csődtömeggondnoknak dijai tárgyában, melyek sok esetben tetemes összeget tesznek ki, a másodbiróság véglegesen határoz, nincs ok, hogy a perköltség vagy az eljárási költség kérdésében a másodbíróság határozata ellen felebbvitelnek legyen helye. Az 5. §. első bekezdése ugy van szövegezve, hogy rendelkezése ugy a kir. törvényszéki, mint a kir. járásbírósági peres és nem peres ügyekre egyaránt kiterjedjen.

Magyar Törvénytár. 1907.

12

nek nyilvánította vagy felbontotta, az iratokat az ügynek hivatalból való felülvizsgálása végett felebbezés hiányában is a felső birósághoz felterjeszti.

7. §. Házassági perekben a véghatározat akkor is kézbesítendő a kir. ügyésznek, ha azokban mint ügyfél nem szerepelt.

A véghatározat ellen a kir. ügyész csakis a hatáskör kérdésében élhet felebbezéssel.

A házasságvédő a másodbiróság határozata ellen felebbvitellel nem élhet.

Egyebekben a házasságvédőnek az eddigi gyakorlaton alapuló jogai érintetlenül maradnak. (1)

8. §. E törvény életbelépésének idejét és az átmeneti intézkedéseket az igazságügyminister rendeleti uton állapitja meg.

E törvény végrehajtásával az igazságügyminister bizatik meg. (2) (3)

mutatják. A házassági perek integelson

(1) Legfelsőbb biróságunk ügyforgalmának adatai a házassági ügyek rendkívüli tultengését száma a kir. Curián 1903-ban 3669, 1904-ben 4411. 1905-ben 4563 volt. E jelenségnek oka a házassági ügyek egy részének hivatalból való felterjesztése. A házasságot felbontó vagy érvénytelenítő vagy semmissé nyilvánító ítéletet eljárási szabályaink szerint hivatalból kell felterjeszteni felülvizsgálás végett a másodbírósághoz és innen a harmadbirósághoz akkor is, ha azt senki sem felebbezte meg. A házassági kötelék fentartásához fűződő közérdeknél fogva ügyelni kell ugyan arra, hogy a felek összejátszása vagy a bíróság helytelen eljárása ne vezessen a törvény czélzatai ellenére a házasság megszüntetésére. De hogy ebből az okból mind a kir. ítélőtábla, mind a kir. Curia minden itéletet hivatalból felülvizsgáljon, akár nyujt az ítélet a concret esetben a támadásra okot, akár nem, ez mindenkép oly tulzott óvintézkedés, a mely nem áll arányban a kikerülendő bajjal. Teljesen elegendő biztosíték ebben a tekintetben, hogy az elsőbirósági itélet ellen a feleken kivül a házasságvédő is élhet felebbvitellel A másodbírósági ítélet ellen javaslat 7. §-a szerint rendszerint csak a felek élhetnek felebbvitellel. A házasságvédő felebbviteli joga a másodbíróság ítélete ellen a javaslat czélját, a kir. Curia tehermentesítését meghiusithatná. Szükségesnek mutatkozik mindazonáltal, hogy azokban a házassági perekben is, a melyekben a kir. ügyész mint ügyfél nem szerepel, a hatáskör kérdésében telebbviteli joggal ruháztassék fel a kir. ügyész. Ez különösen akkor szükséges, ha a házasfelek külföldiek és a magyar biróság az 1894: XXXI. törvényezikk 116. §-a értelmében nem járhatna el a perben. A közérdek megköveteli, hogy ily esetben a kir. ügyész felebbvitellel gondoskodjék a bíróság esetleges hibájának orvoslásáról. Nem szükséges a hivatalból való felülvizsgálat a holttányilvánítási ügyekben sem, mert az 1808: LIV. t.-cz. 524. §-a értelmében kinevezett gondnok felebbviteli joga eléggé biztosítja a közérdeket.

a

(Képv. igazságügyi bizotts. jelent.) A bizottság a házassági perekre vonatkozó rendelkezéseket a javaslat indokai alapján helyesli. A 6. §-ban a holttánvilvánítási vagy az elhalálozás tényének birói megállapítása iránti eljárásban is a hivatalból való felúlvizsgálat mellőzendőnek javasoltatik. Minthogy ily perekben az a fél, a ki ellen az eljárás folyamatba tétetik, saját személyében perben nem áll, s érdekeit csupán gondnok képviseli, minthogy ily körülmények között a bíróságnak esetleges tévedése, vagy a gondnok mulasztása reá nézve helyrehozhatlan kárral járhat, de a közérdek szempontjából is szükséges, hogy az eljárás minél szélesebb körü garantiákkal vétessék körül : a bizottság a javaslat vonatkozó részét el nem fogadva az 1881: LIX. t.-cz. 89. §-ában foglalt rendelkezést, mely szerint az elhalálozás megállapítása esetén az ügy a felsőbb biróságok által hivatalból felülvizsgálandó, fentartandónak véli. A bízottság módosítása szerint a 6. §. következően alakul: Hatályukat vesztik azok a szabályok, a melyek szerint a biróság abban az esetben, ha a házassági köteléket érvénytelennek, vagyis semmisnek nyilvánította, vagy felbontotta, az iratokat az ügynek hivatalból való felülvizsgálása végett felebbezés hiányában is a felső bírósághoz felterjeszti.»

(2) A 8. §. a szükséges életbeléptetési felhatalmazásokat tartalmazza. Az átmeneti rendelkezések részletes szabályozást igényelvén, czélszerűbb azokat rendeleti utra utalni. Az átmeneti szabályoknál figyelemmel kell lenni arra, hogy a kir. Curía az előtte folyamatban levő azokat az ügyeket, a melyeknek elintézése a javaslat szerint a kir. ítélőtáblák hatáskörébe tartozik, ezekhez tegye át, a mi szükséges azért, hogy a kir. Curia tehermentesítése mielőbb megtörténhessék.

Magától értetvén, hogy azokban az ügyekben, a melyekben a kir. Curia az 1893: XVIII, t.-ez. 204. §. második bekezdése értelmében a jelen törvény életbeléptetése előtt az ügy érdemébe vágó feloldó határozatot hozott, a felülvizsgálati biráskodást minden esetben a kir. Curia továbbra is gyakorolja. (352. sz. irom.)

(3) A törvény az igazs. min. 1907. ápr. 10-én 15,000 sz. rend. értelmében 1907. május 1-én lépett életbe. Ugyanez a rend. (1907. R. T. 1.) tartalmazza a végrehajtási és átmeneti intézkedéscket.