A veszélyességi táblázat, s illetve annak módosítása, ugyszintén a felülvizsgálat tárgyában hozott közgyülési határozat az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása alá tartozik. Ugyanide felebbezheti meg a közgyülés napját követő tizenöt napon belül az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár minden tagja, s illetve minden munkaadó, a kinek balesetbiztositási kötelezettség alá eső alkalmazottai vannak, a pénztár közgyülésének a veszélyességi táblázatra vonatkozó határozatát.

A mennyiben az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár a minden ötödik év leteltét követő harmadik hónap végéig a veszélyességi táblázat felülvizsgálásáról, illetve módositásáról nem gondoskodott, annak felülvizsgálásáról, illetve módosításáról az állami munkásbiztositási hivatal gondoskodik.(1)

34. §. Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága az üzemeket a fenforgó veszélyesség szempontjából vizsgálat tárgyává teszi és az előző szakasz szerint megállapitott veszélyességi táblázat osztályaiba sorozza be. A mennyiben ugyanannak az üzemnek egyes részeiben különböző a baleseti veszély, az üzemnek e részei eltérő baleseti veszélyességi osztályokba sorozandók, azonban az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága a munkaadó hozzájárulásával az üzemet az átlagosan megfelelő veszélyességi arányszám, mint dijtétel, alapul vétele mellett egy veszélyességi osztályba is sorozhatja.(1)

(1) A törvényjavaslat azon az alapon áll, hogy a kötelező balesetbiztositás költségeit, mint természetszerűleg is a termelés költségét, abban a részében, mely az állami hozzájárulás által fedezett részen tul fenmarad, az egyes biztositásra kötelezett üzemek tulajdonosainak kell viselniök. Minthogy ez a balesetbiztositás költségeihez való hozzájárulás tulajdonképen az üzembez, az üzem tulajdonához kapcsolódik hozzá, a méltányosság feltétlenül követeli, hogy az egyes üzemek munkaadói olyan arányban járuljanak a kötelező balesetbiztositás költségeihez, a milyenben annak előnyeit élvezik, illetve a minő mértékben a balesetbiztositó intézmény nyujtotta kedvezményeket az illetők üzemei igénybe veszik. Méltányos tehát e költségviselésnek a gyakorlatban való arányos megállapítása, vagy legalább olyan megosztása, mely a valószinűség figyelembevételével tökéletesen, pontosan a méltányos mérték meg nem állapítható ezt a méltányos arányt a lehetőségig megközeliti. A különböző veszélyességü üzemek a balesetbiztositás előnyeit abban az arányban veszik jobban igénybe, a mely arányban nagyobb, vagy kisebb veszélyességet, a balesetek nagyobb vagy kisebb veszélyét rejtik magukban alkalmazottaikra nézve. Az az üzem tehát, a mely nagyobb veszélyességgel dolgozik, méltányos, hogy aránylag és pedig nagyobb veszélyessége arányában megfelelő magasabb összeggel járuljon a kötelező balesetbiztositás költségeihez, mint a kisebb veszélyességü üzem. Vagyis a teherviselés alapja a kölcsönösség elvének érintetlen hagyása mellett az üzemek különböző veszélyességi foka. Ennélfogva a balesetbiztositas berendezésének egyik elsőrendü fontosságu kérdése a különböző és a balesetbiztositás szempontjából figyelembe jövő üzemek veszélyességi fokozatának megállapítása, még pedig ugy, hogy az egyes üzemfajok, pl. vasgyárak vagy fürésztelepek veszélyességi foka lehetőleg pontos, tehát számszerů arányban nyerjen kifejezést. Az egyes üzemek veszélyességi arányának megállapítása, az ugynevezett veszélyességi osztályozás, teszi ennélfogva a balesetbiztositás pénzügyi szempontból fontos rendelkezései között azt az először megoldandó kérdést, azt a legelőször is szilárdan megépítendő alapot, a melyen a balesetbiztositás költségviselési tervét felépiteni kell. A törvény 33. és 34. §-ai foglalkoznak a veszélyességi osztályozás kérdésével. Az előbbi a veszélyességi táblázatnak az eddigi ipari baleset-statisztika alapján való megállapításáról egyáltalán, tehát az általános irányu veszélyességi táblázatnak megalkotásáról rendelkezik, az utóbbi az egyes konkrét üzemeknek a már megállapított veszélyességi táblázat csoportjaiba és osztályaiba való besorozásáról szól. Más szóval a 33. §. értelmében a baleset-statisztika alapján megállapittatik, hogy például a kőfaragóipar veszélyessége ugy aránylik a kőfejtő- és kőbányaipar veszélyességéhez, mint pl. 2:12-höz, ha t. i. az összes balesetbiztositásra kötelezett üzemeket veszélyességük szempontjából tizenkét arányos csoportba osztjuk be. Vagyis ez esetben a kőfaragóipar a I., a kőbányaipar a XII. veszélyességi osztályba fog soroztatni. Ezzel ellentétben a 34. §. az egyes konkrét üzemeknek a veszélyességi arányoknak megfelelően szerkesztett veszélyességi táblázat illető osztályaiba való sorozásáról rendelkezik. A veszélyességi táblázat és osztályai tehát tulajdonképen kétfélék. A táblázat azt a veszélyességi arányt fejezi ki, melyben egyes iparágak egymáshoz állanak, tehát például egy szövőgyár és egy gépgyár, a köfaragás és kőfejtés, mig az osztályok egy és ugyanazon veszélyességi fok

Ha a besorozás után oly körülmények jutnak az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár tudomására, a melyek az illető üzemnek a veszélyességi táblázat osztályaiba és igy a veszélyességi dijtétel alá sorozására befolyással vannak, az üzem a tulajdonos meghallgatása után más veszélyességi osztály és ezzel dijtétel alá sorozható.

Az üzem besorozásáról az üzem tulajdonosa és az illetékes kerületi munkásbiztositó pénztár értesitendők.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságának az üzemet magasabb veszélyességi osztály és ezzel dijtétel alá sorozó határozata visszaható erővel bir addig az időpontig, melyben a fokozott veszély tényleg beállott.

35. §. Az üzemváltozás késedelmes bejelentése esetén a veszélyességi osztályba való sorozás hatálya attól az időponttól számitandó, a mikor az üzemváltozás bekövetkezett.

kal biró különböző üzemek szerint lehetnek különbözők, a szerint, a mint az egyik gyár jobban vagy rosszabbul van berendezve, az egyikben kisebb a baleset-veszély mert megfelelő óvóintézkedések vannak, a másikban ellenben nagyobb, mert az óvórendszabályok elhanyagolyák. Mig tehát a veszélyességi táblázat az egész ipar osztályozását jelenti a balesetveszély szempontjából, addig a táblázat keretében az osztályozás az egyes üzemekre vonatkozik. Sem a veszélyességi táblázat, sem annak osztályokra való osztása tekintetében a törvényjavaslat nem rendelkezik részletesebben. Nem pedig azért, mert itt az eljárásnak többféle módja kinálkozik, melyek közül a pénztár igazgatósága, illetőleg közgyülése majd a szerint választhat, a mint azt viszonyaink mellett czélszerübbnek fogja tartani. Elvi rendelkezés csak az, hogy veszélyességi táblázat és osztályozás szolgál a fedezet alapjául, a többi részlet, mely nem tartozik a törvény keretébe. A mi egyébként a veszélyességi táblázatot illeti, a szerkeszthető egyszerü relativ számarányok felvétele segitségével, a mikor a legkevésbbé veszélyes üzemcsoport arányszáma lesz 1, mig az egyes üzemesoporthoz viszonyitott magasabb veszélyességek arányában a többi üzemesoportok magasabb arányszámot fognak nyerni. Pl. dohánygyárak 1, üvegesek 2, kőmivesek 5, cserepesek 9, épületbontások 25 stb. A veszélyességi arány emelkedésével az ezt kifejező arányszámok is a szükséghez képest végtelenig emelkedhetnek. De szerkeszthető e táblázat ugy is, hogy mig a legkevésbbé veszélyes üzemcsoport arányszámának az 1, addig a legveszélyesebb üzemcsoport arányszámának előre megállapitva a 100 vétetik. E száz egységen belül azután veszélyességük arányában helyezendők el az összes üzemesoportok.

Az előbbi a német szakszövetkezetek rendszere, melyek e rendszert autonom elhatározásuk alapján választották, a másik az osztrák, a melyet kormányhatósági rendelet honosított meg az osztrák balesetbiztositó intézeteknél. Az első végtelen és tulajdonképen sohasem lezárt arányszámsorával sokkal könnyebben kezelhető, de inkább csak ott alkalmazható, hol, mint a német fedezeti rendszernél, a veszélyességi arányszámoknak nem kell egy meghatározott és lezárt sort alkotniok abból a czélból, hogy a biztositás-technikai alapon megállapított és dijtételek alakjában megszabott járulékkulcs-számok (az ugynevezett járuléki díjszabás. Beitragstarif) ehhez a zárt sorhoz viszonyitva előre megállapíthatók legyenek. Az osztrák balesetbiztositás fedezeti rendszere a biztositási dij alakjában fizetendő járulékok alakjában (Prämiensystem) oldja meg a fedezet kérdését, a mely a 100-as veszély-osztályozáshoz jobban simul. Ez a veszélyességi táblázat azonban természetszerűleg nehezebben kezelhető mint a másik, mert itt az összes. a biztositás szempontjából tekintetbe jövő üzemeket veszélyességük alapján a 100 egységbe kellene beszorítani. Ez pedig nem mindig lehetséges. Ha ugyanis száznál több arányszámra van szükség, már e rendszeren rést kell ütni, a mi vagy törtszámok beékelésével történhetik, vagy akként eszközölhető, a mint ezt az alsó-ausztriai biztositó intézet veszélyességi táblázata és különösen 1900 január 1-én életbe lépett járuléktarifaja mutatja. Ez a veszélyességi táblázat ugyanis 14 osztályba sorozza be veszélyességük szerint az üzemeket. De megtartva e tizennégy osztályra kiterjedőleg a száz arányszámot, ugy, a mint azt pl. még az 1889. május 22-én belügyministerileg megállapitott járuléki tarifa tette volt, ma már nem tudná az egyes üzemeket veszélyességük szerint konkrete kellőleg specziálizálni. Épen ezért az uj tarifa az egyes osztályok arányszámait átviszi a másik osztályba. Igy azután alkalma van a dijtételeket, illetve a járulékokat mert ezeknek megállapítása végett van egyáltalán szükség a balesetbiztosításnál veszélyességi táblázatra finomabb árnyalatokkal megszabni. Ez a 100-as arányszámu rendszer lehető javitása, az ugynevezett teleszkopszerű tarifa-megállapitás. A német szakszövetkezetek fedezeti rendszere mellett különösen alkalmazható veszélyességi táblázat megállapítja az egyes veszélyességi osztályokat, egy-egy osztályba belefoglalván az egyenlő veszélyességü üzemeket. Ez osztályok veszélyességi arányát a minden osztály részére megállapitott veszélyességi arányszám képviseli. Emlitettem. hogy ez osztályozásnál itt a legveszélyesebb osztály arányszámának nem kell egy bizonyos számot. pl. 100-at elérnie, viszont azonban a legveszélyesebb osztály arányszáma ezentul is emelkedhetik. Megjegyzendő azonban, hogy ennél a rendszernél is lehet szükség a törtszámok alkalmazására, pl.

Ha azonban az üzemváltozás a biztositási kötelezettség megszüntét vonja maga után, a kötelezettség megszünése késedelmes bejelentés esetén is csak a bejelentés időpontjától számitandó.

nagyobb veszélylyel dolgozó egyes üzemeknél. A német és osztrák veszélyességi táblázati rendszer között azonban még más különbség is van. E különbség a biztositás körén alapszik. A német biztositó szövetkezetek épen szakok szerint vannak szervezve és igy könnyebben áttekinthetik már a táblázat alkotásakor az egyes tényleg fennálló üzemek veszélyességi viszonyait. Az egyes üzemeknek a táblázat alapján való besorozásánál tehát a besorozást végzőknek kevesebb egyéni szabadságot engednek. E rendszernél minden üzemtulajdonos előre meg fogja tudni mondani, hogy üzeme melyik osztályba fog soroztatni. Az osztrák rendszer ezzel ellentétben, a mig egyfelől csak 14 veszélyességi osztályt ismer, minden ipar-, söt gazdasági ágat felölel táblázatába. Ezen a szük osztályozáson, a mely a biztositás körének oly feltétlenül nagyobb voltánál fogva még hatványozattabban bizonyul szüknek, a 100 veszélyarányszámegység (Ge ahrenprozent) felvételével segit, a melyekről azonban csak a díjszabásban (Beitragstarif) szól, de a melyeket a veszélyességi táblázatnál nem emlit. Világos tehát, hogy itt az egyes üzemek besorozásánál a besorozást végzők egyéni belátására nagyon sok van bizva. Még több bizatott pedig a teleszkóprendszer elfogadása által. Ebből a különbségből folyik a német és osztrák veszélyességi táblázatoknak az a további különbsége, hogy az elöbbinél az ugynevezett veszélyességi osztályoknak csak névleges jelentőségük van. A veszélyességi osztály, melyet itt rendesen Å), B), C) stb. betükkel jelölnek, összeesik a veszélyességi arányszámmal (Gefahrenziffer). A hány veszélyességi osztály van, ugyanannyi arányszám szerepel. A hol törtszám szerepel mint arányszám, ott ez a szám tulajdonképen uj osztályt is alkot. Az utóbbi rendszernél azonban az osztályoknak, melyeket itt római számokkal jelölnek, fontos szerepük van, mert ez mutatja meg, hogy a dijszabás (Beitragstarif), mely osztályában keressük valamely üzem veszélyességi arányszámát, melyet az illető osztályban foglalt arányszámok között a konkrét viszonyokat figyelembe vevő egyéni becslés állapít meg. Végül különbség a hét veszélyességi táblázati rendszer között az is, hogy a németnél a veszélyességi táblázat egyuttal a járulékfizetésnek is mutató táblája. Ezért neve itt «Gefahren-Tarif». Az osztrák veszélyességi táblázat ellenben csak a veszélyességi osztályozás, mint maga a hivatalos elnevezés is mondja: «Eintheilung in Gefahrenklassen».

A veszélyességi táblázatok bármelyik rendszerét fogadja is el az országos munkásbetegsegélyző és baleset-biztositó pénztár, ez teljesen saját elhatározásától fog függni. A törvényjavaslat szabad kezet biztosit annak ebben. A törvényjavaslat e rendelkezésében is az a törekvés jut kifejezésre, hogy a tiszta szövetkezeti alapon szervezendő balesetbiztositó pénztár autonomiája minden belügyében megőriztessék és hogy igy mint szövetkezeti alakulat, pénzügyeinek miként való berendezéseért is első sorban magát a szövetkezetet terhelje a felelősség, a szövetkezet eleven élete csak ilyen közvetetlen vagyoni érdekeltség mellett lévén fentartható. A balesetek gyakoriságán felépülő veszélyességi táblázat megállapítása a pénztár legfontosabb belügye, még pedig az egyes tagokat vagyonilag közvetetlenül érdeklő fontos feladata lévén, méltányos, hogy annak megalkotásában az összes tagok résztvehessenek. Ezért a javaslat a veszélyességi táblázat megalkotását nem tartja fenn az igazgatóságnak, hanem arra kifejezetten a pénztár közgyülését, mint a pénztárnak azon szervét mondja ki illetékesnek, mely az összes tagokat közvetetlenül foglalja magában. Csupán az első veszélyességi táblázat az, melynek megalkotását a törvényjavaslat az állami munkásbiztositási hivatalra bizza, miután az első táblázat megalkotása oly beható és alapos tanulmányozást igényel, melyre az önkormányzati szervek már ebbeli jellegüknél fogva is, alkalmasaknak alig tekinthetők. Az állami munkásbiztosítási hivatal által megállapított első veszélyességi táblázatot azonban a pénztár közgyűlése saját hatáskörében módosíthatja, mihelyt annak szüksége felmerül. A veszélyességi táblázatoknak statisztikai, még pedig alapos balesetstatisztikai anyag feldolgozása alapján kell készülniök. Egy ilyen, még pedig lehetőleg hosszu időre szóló és a balesetbiztosítás körébe bevont minden iparágra részletesen kiterjedő baleset-statisztikára van szükségünk, ha az egyes üzemesoportok egymáshoz való veszélyességi arányát a balesetbiztositás szempontjából pontosan, számszerüen akarjuk megállapitani. Magátol értetődik, hogy egy ily pontos és épen a veszélyességi osztályozás czéljaira eredménynyel használható baleset-statisztikának nemcsak a balesetek gyakoriságára, hanem azok mérvére, különösen a velök járó munkaképtelenségek időtartama és egyáltalán a munkaképesség elvesztésének foka szerint megkülönböztetendő arányaira is ki kell terjednie. Németország, mielőtt 1881-ben a balesetbiztositás tényleges behozatala iránt meginditotta volna a tárgyalásokat, részletes baleset-statisztikát készitett, mely kereken 2.000.000 munkásra terjedt ki. Az összes munkaadókat megkeresték a baleset-statisz tika szempontjából szükséges adatok szolgáltatására; 1882-ben pedig külön törvénynyel a balesetbiztositás czéljaira való tekintettel külön foglalkozási népszámlálást rendelt el a birodalom. Igy készült Németország erre a nagy socziál-politikai alkotásra, melylyel berendezése óta vezető szerepe van ezen a téren az egész művelt világon. Ausztriának is volt már néhány évi statisztikai anyaga, mikor balesetbiztositását megalkotta.

Nekünk mindössze öt évi baleset-statisztikánk van, ez is, a mi kötelező baleset-biztositás hiányában egyébként természetes, hézagos. Természetes tehát, hogy a veszélyességi táblázat elkészítéséhez ez a statisztika nem nyujt elfogadható alapot, hanem kezdetben utalva lesz a hazai pénztár alapul venni a már a balesetbiztositás idejében készült, tehát megbízható és épen a balesetbiztositás különleges szükségleteinek figyelembevételével megalkotott német és osztrák táblázatokat, akár azok egyikét,

36. §. A veszélyességi arányszám, mint dijtétel és a munkaadó által évenkint kifizetett munkabér összege szolgál a balesetbiztosítási tagsági

akár azok kombináczióját véve át, értékesitve természetesen a hazai balesetstatisztika anyagát is, szóval a megindulhatás czéljaira a hazai viszonyokhoz alkalmazott külföldi mintát kellend majd alapul vennünk. A mint azonban Németországban és Ausztriában tulajdonképen csak a balesetbiztositás segítségével lehetett magát a baleset-statisztikát lehető pontossá tenni és a mint tulajdonképen a balesetbiztositás statisztikai eredményei azok, a melyeknek alapján a további balesetbiztosítást, tehát a veszélyességi osztályozást is mintegy tapasztalaton okulva, mindig tökéletesebbé lehet és kell tenni ugy természetszerűleg nálunk is csak ugy lesz majdan tökéletessé tehető a veszélyességi táblázat és osztályozás, ha az tisztán és egyedül hosszabb időre vonatkozó pontos hazai baleset-statisztikára fog tániaszkodhatni. Épen ezért gondoskodni kell arról, hogy a müködés megkezdésekor és megkezdhetésére megalkotott táblázat megfelelően módosítható és kiegészíthető legyen. A törvényjavaslat gondoskodik is arról, a mikor egyfelől módot nyujt a veszélyességi táblázatnak a biztosítási eredmények adta tapasztalatok alapján való módosítására, másfelől a mikor a veszélyességi táblázatnak bizonyos időközökben való átvizsgálásáról és a balesetbiztositás eredményeivel való egybevetéséről kötelezőleg intézkedik. Az előbb jelzett irányban a törvényjavaslat ugy rendelkezik, hogy az első veszélyességi táblázatot módosíthatóvá teszi, mihelyt a különböző üzemekben előfordult balesetek száma a módosítást indokolja. Ez irányban időponthoz kötött kötelező rendelkezés nem vehető fel a törvénybe, mert lehet, hogy már az első vagy második év is kellő anyagot szolgáltat erre, különösen egybevetve az eddigi adatokkal, lehet, hogy ennél hosszabb idő szükséges hozzá. Az első módosítás idopontját tehát a pénztár szabad elhatározásának kell fentartani.

Más elbirálás alá esnek az utóbb emlitett rendelkezések, melyek szerint a pénztár köteles az előfordult balesetek figyelembe vételével a veszélyességi táblázatot minden öt esztendőben ujra átvizsgálni és a mennyiben indokolt, azt megfelelően modositani. Mig tehát az első rendelkezés fakultativ és lehetővé teszi a pénztár, illetőleg az egyes tagok méltányos vagyoni érdekeinek megóvása czéljából, hogy mihelyt a veszélyességi táblázat javítására alkalmas eszköz kinálkozik, az felhasználható legyen addig a másik rendelkezés ugyancsak e méltányos érdekek megóvása czéljából kényszeritőleg irja elő, hogy egy hosszabb időszak (5 év) letelte után a pénztár tartozik a veszélyességi táblázatot a tényleges statisztikai eredményekkel összehasonlítani, sőt ily vizsgálatok alkalmával, a mennyiben indokoltnak mutatkozik, a veszélyességi táblázatot a baleset-biztositás statisztikai eredményeinek megfelelően módositani is. A mennyire fontos és az országos balesetbiztositó pénztár tagjainak vagyoni érdekeit legközelebbről érintő kérdés, a veszélyességi táblázat megalkotasa, épen annyira kivánatos, hogy e táblázat tényleg a fenforgó veszélyességi viszonyok alapján készittessék és hogy mindegyik üzemfaj a táblázatban olyan osztályba soroztassék, illetve olyan arányszámmal rovassék meg, a minő aránylagos veszélyességet a többi üzemfajokhoz képest az illető üzemesoport csakugyan rejt magában. Fontos anyagi érdekek, egész üzemcsoportok, illetve iparágak érdeke forogván igy a veszélyességi táblázat megalkotásánál koczkán, méltányos, hogy az a legnagyobb gonddal és a menynyiben erre mód kinálkozik, pártatlan, magasabb tekintélyü, teljesen szakavatott, de mindenesetre az egyes iparágak érdekei fölött álló, tehát lehetőleg állami szerv ellenőrzése mellett készüljön vagy legalább is egy ilyennek jóváhagyó hozzájárulása után adassék át rendeltetésének. Ilyen lesz a tör vényjavaslat alapján szervezendő állami munkásbiztosítási hivatal, a melynek jóváhagyása alá helyezi a törvényjavaslat a veszélyességi táblázat megállapítását és annak módosítását. Ugyancsak a veszé lyességi táblázat miként való beosztásától függő fontos ipari érdekek mutatták szükségesnek a törvény 3. §-ába olyan rendelkezésnek felvételét is, a melynek értelmében az országos bizto sitó pénztár közgyülésének a veszélyességi táblázatra vonatkozó, tehát ugy a táblázatot megállapító, mint azt egészben vagy részben megváltoztató határozata a közgyülés napját követő 15 napon belül az állami munkásbiztositási hivatalhoz megfelebbezhető legyen. Azon nagy anyagi érdekeknél fogva ugyanis, melyek a veszélyességi táblázat helyes és pártatlan megállapításához fűződnek, a törvényjavaslat szükségesnek tartja módot nyujtani arra, hogy a jóváhagyás végett az állami munkásbizto sítási hivatal elé kerülő veszélyességi táblázattal együtt azok az észrevételek és kifogások is a jóváhagyó főhatóság elé kerüljenek, a melyek az egyes érdekelt iparágak köréből a pénztár összessége által megalkotott táblázat ellen felhangzanak. A veszélyességi táblázat megalkotásával ugyanis, bár még csak általánosságban, de már is döntés történik abban az irányban, hogy az egyes iparágak és igy közvetve az egyes üzemek is, milyen arányban viseljék a balesetbiztositas terheit. Ez az első lépés a költségmegosztás terén. Czélszerűnek látszik már itt megengedni, hogy az egyes üzemcsoportok érdekében bárki felszólalhasson a munkaadók közül, mert ez által alkalma nyilik az állami munkásbiztosítási hivatalnak, jó eleve állást foglalni az egyes iparágak és üzemcsoportok veszélyességeinek aránya tekintetében, a mi minden esetre már tisztázni fogja a helyzetet és elő fogja mozdítani, hogy az egyes érdekkörök a veszélyességi osztályozásba már beleéljék magokat akkorára, a mikor az egyes üzemek besorozására kerül a sor. Az általános osztályozás ellen való felebbezésnek utat nyitó ez a rendelkezés ugyanis épen egyrészt azt czélozza, hogy elejét vegye az üzemek besorozása ellen való egyénenkinti tömeges felebbezéseknek, a melyek különösen eleintén előreláthatólag nagy számmal fogják elárasztani az állami munkásbiztosítási hivatalt. Ebből folyólag remélhető, hogy a tömegérdekek védelmében megengedett felebbezés az egyéni érdekek védelme czéljából való felebbezéseknek számát tetemesen csökkenteni fogja. Másrészt azonban ennek a felebbezési jognak sokkal messzebb menő garancziális jelentősége is van. A közgyülés alakulása ugyanis előre meg nem állapitható. Előfordul

járulékok kiszámitásának alapjául, olyképen, hogy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositási pénztárnak az állam terhére eső igaz

hat, hogy egyes iparágnak a veszélyességi táblázat magasabb osztályába való besorozása válik szükségessé. Az igazgatóság meg is teszi erre vonatkozó javaslatát a revizió alkalmával a közgyűlésnek, de az illető iparág képviselői nemcsak állást foglalnak ez ellen, hanem nagy számban jelenve meg a közgyűlésen, le is szavazzák azt. Ez esetben egy iparág javára a többi terheltetnék meg erősebben, vagyis a teherviselés nem volna arányos. Az ily esetlegességek ellen okvetlenül kell orvoslást keresni és ez nem lehet más, mint a pártatlan állami munkásbiztosítási hivatal döntése.

Egy további garanczia ebben az irányban, hogy nemcsak az felebbezhet, a ki a közgyülésen jelen volt, hanem minden munkaadó. A felebbezés határideje 15 napban van megállapitva, mely idő teljesen elegendő, sőt hosszabb idő engedélyezése nem is lehet kivánatos, tekintettel arra, miszerint a pénztár fontos érdeke, hogy határozatai lehetőleg mielőbb kerüljenek végrehajtás alá. Az eddigiekből is kitünik már, hogy a veszélyességi táblázat megállapítása a balesetbiztositás keresztülvitele szempontjából alapvető fontosságu, a mennyiben a munkaadók által viselendő terhek aránylagos felosztása csak ennek segitségével eszközölhető. E nagy fontosságánál fogva gondoskodni kellett a törvényjavaslatban arról, hogy a táblázat idejekorán a pénztár rendelkezésére álljon. Ez a pénztár műkö désének megkezdésekor biztositva van az által, hogy az első veszélyességi táblázatot az állami munkásbiztosítási hivatal állapítja meg. A táblázatnak minden öt esztendőben megejtendő felülvizsgálata határidejéul a törvényjavaslat minden ötödik esztendőnek harmadik hónapját rendeli. E határidő lehetővé teszi, hogy a felülvizsgált táblázat gondos és beható tanulmány tárgyává tétessék az állami munkásbiztosítási hivatal részéről is és hogy az még idejekorán közölhesse elhatározását a pénztárral, illetőleg a pénztárnak elegendő idő lljon rendelkezésére a hivatal által esetleg módosított táblázat és osztályozás következtében szükséges munkálatokra, nevezetesen, hogy az egyes üzemek idejekorán besoroztassanak a veszélyességi táblázat megfelelő osztályaiba. A mennyiben e határidőig a táblázat felülvizsgálását a pénztár nem készitené el, a törvényjavaslat értelmében a táblázatot az állami munkásbiztosítási hivatal késziti el, illetve gondoskodik annak felülvizsgálásáról. Ez a rendelkezés biztosítja az autonomiának teljes megóvása mellett a táblázat elkészítését, egyuttal pedig előre megállapit intézkedést arra az esetre is, ha bármi oknál fogva a táblázat összeállitását, illetve felülvizsgálását a pénztár az előirt határidő alatt nem teljesitené. Ez által is biztositja azt, hogy a pénztár működése fennakadást ne szenvedjen.

A törvény 33. §-a tehát az egyes iparágaknak veszélyességi táblázatba való sorozását tárgyalja, illetőleg a teherviselés arányát állapítja meg. Ezzel szemben a 34. §. az egyes üzemeknek a már megállapított veszélyességi táblázat egyes osztályaiba való besorozásáról intézkedik. E besorozást a törvényjavaslat a pénztár igazgatóságára bizza. A pénztár közgyülése után ez az első és legmagasabb autonom szerv, a melylyel a pénztár rendelkezik. Erre kellett tehát ruházni ezt a nehéz és az egyes üzemek szempontjából fontos feladatot. Mint legmagasabb szervre, talán a közgyűlésre kellett volna ezt a jogot ruházni, de üzemek folytonos keletkezése és megszűnése. jellegük és más oly körülmények változása, a melyek a balesetbiztositás szempontjából fontossággal birnak, állandóan müködésben lévő szervet kivánnak, mely mintegy nap-nap után végezze el feladatát, ha azt akarjuk, hogy a balesetbiztosítás keresztülvitele fennakadást ne szenvedjen. Szembeállitva már most egymással e két követelményt, vagyis egyfelől azt, hogy a besorozást a pénztár összessége vagy legalább is annak képviselete végezze, másfelől azt, hogy a besorozást egy állandóan müködő szerv teljesítse. e feladatot a törvényjavaslat szükségszerűen csak a pénztár igazgatóságára bizhatta, gondoskodva egyuttal a besorozás módjáról, vagyis az erre vonatkozó eljárásról is, kifejezetten kimondva, hogy a veszélyességi táblázat osztályaiba való besorozásnak az egyes üzemeknek fenforgó veszélyességük szempontjából mindenkor egyenkint való megvizsgálása alapján kell történnie. Ez az egyénenkénti vizsgálat el nem kerülhető, mert nem volna sem méltányos, sem igazságos a kevésbbé jól berendezett üzemeket ugyanazon díjszabás alá sorozni, mint az ugyanoly iparágbeli azon üzemeket, melyek a baleset-veszély elhárítására szükséges összes intézkedéseket megtették. Ezenkivil vannak üzemek még pedig nem is csekély számban melyek több iparágat ölelnek fel, tehát különböző veszélyességi osztályba sorolandók. Nehogy azonban ily üzemeknél a számítás nagyon komplikált legyen, szükséges lesz megállapitani, hogy melyik a főüzem, ahhoz kell majd alkalmazni a melléküzemeket is, szóval a besorozás másképen, mint az üzemek egyenkénti elbírálásával, nem történhetik. Egyéb ként a különböző üzemágak besorozásával járó komplikáczióknak elejét veendő, a törvényjavaslat szerint az ilyen különböző veszélyességü üzemágakkal biró üzem, a munkaadó hozzájárulása mellett egy átlagos veszélyességi arányszám megállapítása utján egy osztályba is lesz sorozható. A veszé lyesség szempontjából való egyenkénti vizsgálat legczélszerübben az egyes üzemtulajdonosok nyilatkozatai alapján eszközölhető. A nyilatkozatok pedig legegyszerübben itt is szétküldendő és a pénztár czéljainak megfelelően szerkesztett kérdőívek pontos kitöltése, vagy esetleg a II. fejezet értelmében tett bejelentések felhasználása által történh etik. A mint az első besorozás megtörténte után keletkező, vagy csak ezután a pénztár tudomására jutó (pl. önkéntesen biztosított) üzemek utólag soroztatnak be a veszélyességi táblázat osztályaiba, ugy természetes, hogy az igazgatóság részéről újabb besorozást tesz az is szükségessé, ha időközben az üzemben a veszélyesség változására kiható bárminő változások történnek, vagy ha esetleg ily körülmények, bár már előbb is fennállottak, de csak a besorozás után jutnak a pénztár tudomására. Ezt kifejezetten is elrendeli a törvény 35. §-ának második bekezdése. E rendelkezésnek az a czélja, hogy a besorozás a veszélyességi táblázat osztá