1. Kis- és nagyközségekben és rendezett tanácsu városokban az alispán. 2. Törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács. 3. A székesfővárosban a tanács.(1) Harmadfokban a földmivelésügyi minister. 63. §. Az egyénenkint 100 koronát meghaladó kártérités iránti ügyek elbirálása a királyi biróságok hatáskörébe tartozik s ezek a törvénykezési rendtartás szabályai szerint járnak el. 64. §. Az ezen törvény szerint a közigazgatási hatóság elé tartozó ügyeket minden fokozaton mindenkor soronkivül kell tárgyalni és elintézni. Az eljárási szabályokat a földmivelésügyi minister a belügyi s az igazságügyi ministerrel egyetértve, rendeletben állapitja meg. A képviseltetés következtében felmerült költség az ellenfél terhére nem itélhető meg és azt a képviselő sem a jelen törvény alapján eljáró hatóságok utján, sem birói uton megbizója irányában sem érvényesítheti. 65. §. Felhatalmaztatik a földmivelésügyi minister, hogy a belügyministerrel egyetértőleg a közigazgatási bizottság megokolt felterjesztésére oly községekben, melyekben szüksége mutatkozik és a képesség is megvan, az elsőfoku közigazgatási hatóságokat a jelen törvény alapján megillető hatáskörnek egyes, tüzetesen megállapítandó részeit a községi előljáróságokra átruházhassa. A kihágási ügyekben való büntető biráskodásra a községi elöljáróságnak felhatalmazást az 1901: XX. t.-cz. 14. §-a értelmében a törvényhatóság adhat. Az erre vonatkozó határozat jóváhagyása felett a belügyminister a földmivelésügyi ministerrel egyetértően határoz. 66. §. A törvényhatóságok felhatalmaztatnak, hogy a gazda és a cseléd közötti jogviszonyoknak a jelen törvényben nem érintett s a helyi viszonyoknál fogva fontos részeire a gazdasági egylet s mezőgazdasági bizottság véleményének meghallgatásával szabályrendeletet alkossanak. Mind ezen szabályrendeletet, mind a jelen törvény alapján alkotott más szabályrendeletet, a belügyministerrel és az igazságügyministerrel egyetértőleg a földmivelésügyi minister hagyja jóvá. VII. FEJEZET. Záróhatározatok. 67. §. Azok a szolgálati szerződések, a melyek ezen törvény életbelépése előtt az 1876: XIII. t.-czikknek megfelelően létesültek és a jelen törvény életbeléptekor még fennállottak, továbbra is érvényesek maradnak, de egyebekben ezeket a szerződéseket is a jelen törvény szerint kell megitélni. 68. §. Felhatalmaztatik a földmivelésügyi minister, hogy jelen törvény életbeléptének napját s a szükséges átmeneti intézkedéseket rendelettel állapitsa meg. (2) 69. §. A jelen törvény életbelépte napján a gazda és gazdasági (külső) cselédek között a törvény életbelépte napján és az ezután létesült jog (1) A munkásügyi bizottság véleménye szerint illetékes hatóság kifejezés alatt első sorban mindig a cseléd tartózkodási helye szerint illetékes hatóság értendő. (2) V. ö. 1907. aug. 22-én 47,000. sz. FM. rend., a törvény életbeléptetése és a szükséges átmeneti intézkedések tárgy. (1907. R. T. 1416.), melynek értelmében a törvény 1907. nov. 1. lépett életbe. viszonyra nézve az 1876: XIII. t.-cz., valamint az 1896: XXVI. t.-cz. 79. §-a hatályát veszti s általában hatályukat vesztik a törvényeknek s más törvényes jogszabályoknak a jelen törvénynyel ellenkező rendelkezései is. 70. §. Ezen törvény végrehajtásával a földmivelésügyi, a belügyi, a pénzügyi és az igazságügyi minister bizatik meg.(1) XLVI. TÖRVÉNY-CZIKK a gazdasági munkásházak épitésének állami támogatásáról.(2) (Szentesitést nyert 1907. évi julius hó 31-én. Kihirdettetett az 1907. évi «Országos Törvénytár» 1907. évi augusztus hó 20-án kiadott 15. számában.) 1. §. Ha valamely törvényhatóság vagy község munkásházak létesítése czéljából gazdasági munkásoknak ingatlant ad el, vagy az épitéshez köl (1) V. ö. 1907. aug. 22-én 48000. sz. FM. rend., a törvény végrehajtása, továbbá a szolgálati eselédkönyvek kiállitása és az eljárási szabályok tárgy. (1907. R. T. 1420. u. o. 1907 aug. 22. és 7185. eln. sz. rend., a munkás- és cselédügyekben eljárni hivatott hatóságokról (u. o. 1413.) (2) (Min. indokolás; 1906/11. képv. irom. 452. sz.) A munkáslakás kérdése egyike azon problémáknak, a melyeknek helyes megoldása a nemzeti állam közgazdasági és társadalmi alapozásával szorosan összefügg. Akár a munkás, akár az ország szempontjából mérlegeljük e kérdést, el kell ismernünk annak közérdekü jelentőségét. A jó lakás az elsőrendü szükségletek közé tartozik, ettől függ a munkás egészsége, a termelésben elhasznált munkaerő visszaszerzéséhez szükséges nyugodalma, ez ad a munkásnak védelmet az időjárás viszontagságai ellen s ez ad békés otthont a munka fáradalmai után. Mint családi tüzhely, a lakás erkölcsi fogalommá emelkedik, a mely csodás erejét érezteti a bün és nyomor ezernyi csábításával szemben. Az állandó lakás a munkásnak otthont ád, megtanitja ezt a hazai földhöz való ragaszkodásra s arra, hogy boldogságát, örömét övéi körében keresse és találja fel; megtanítja a munkást a magántulajdon tiszteletére és megbecsülésére, mert esak az érezi a jogi, gazdasági és társadalmi intézmények áldását, a ki azok védelmét, előnyét maga is élvezi. A munkáslakás kérdésének helyes megoldása azonban nemcsak a munkás egyéni érdeke, hanem országos érdek is. Talán elég, ha arra a sok közrendészeti, közegészségügyi és közerkölcsi, társadalmi és gazdasági hátrányra utalok, a mely a tulzsufolt lakásból származik. A zsufolt lakás, a rossz lakás melegágya a bünnek, mert otthonától fosztván meg a munkást, kényszeriti, hogy ez házon kivül keresse szórakozását. Igy lesz a munkás a korcsmák rendes látogatója s igy indul neki a züllésnek. A tulzsufolt lakás romboló hatást gyakorol a közerkölcsökre is. A családi kapcsok igen lazák ott, a hol egyetlen helyiségben két-harom család állandóan együtt él, a hol a különböző nemhez tartozó gyermekek egymás mellett serdülnek fel. teljesen nélkülözvén a szeméremérzet legelemibb követelményeinek megfelelő berendezést. A lakásszükség nemzetpusztító hatása azonban legkirivóbban a közegészségügy terén mutatkozik. Azok a sötét, szük, kellően soha nem szellőztetett s csak nehezen futhető, nyirkos lakások melegágyai a tüdővésznek. ennek a rettentő tömegbetegségnek, a mely evenként 60.000 léleknél többet követel áldozatul hazánkban. És a tulzsufolt lakás másik kisérő jelenségére, a gyermekhalandóságra gondolva. a mely lerontván hazánk kedvező születési arányszámát, fajunk gyarapodásának legerősebb akadályát képezi, még sötétebb kép tinik szemünk elé. Az a sok ezer munkáskéz is, a melyet nemzeti termelésünk évenkint a kivándorlás folytán elveszit, bizonyos részben az otthon hiányának áldozata s igy elmondhatjuk, hogy a lakáshiány és a tulzsufolt lakás közgazdasági és szoczialpolitikai szempontból számokban ki sem fejezhető veszteséget jelent hazánkra nézve. A közfelfogás a lakásmizériákat csak a fővárosban látja, pedig a munkaslakások hiánya nemcsak az ipari és kereskedelmi góczpontokon észlelhető, hanem a vidéken is; sőt egyes vidékeken még türhetetlenebbek az állapotok, mint a fővárosban. Egyes városokban és falvakban a mezőgazdasági munkás már nem szobát. konyhát, de szobasarkot bérel és örül, ha évi jövedelmének 20%-áért valami zugban meghuzhatja magát. És a jövő fejlődés kilátásai sokkal jobbak az pari és kereskedelmi goczpontokban, mint a vidéken. A jövedelmező elhelyezést kereső toke nagy városokban szivesebben épit munkáslakásokat, mert itt számíthat a telek és a felépítmény értékemelkedésére. Emez építkezésnél azután az ellenőrzéssel megbizott hatóságnak módjában áll a közegészségügyi szempontokat érvényre emelni. A községekben a magánvállalkozás teljesen tartózkodik munkásházak építéséről egyrészt azért, mert a bérleti viszony nem kecsegtet olyan eredménynyel, mint a városokban, másrészt, mert az építkezés külterjessége miatt korlátoltabb forgalmu munkásházakból a befektetett tőke nem vonható oly könnyen ki, mint a nagyobb városokban fekvő bérkaszárnyákból. A mezőgazdasági munkáslakások csekély jövedelmezőségének tulajdonitható az a sajnos jelenség, hogy a munkásházak szaporodása nincs arányban a természetes népszaporodással s ennek következtében nemcsak a lakberek emelkednek, de a munkások kénytelenek alig alkalmas helyiséget is lakás gyanánt elfoglalni. A lakás csönt nyujt, vagy kész munkásházakat ad el, vagy ad bérbe, a földmivelésügyi minister: a) az államkincstár költségére dijtalanul elkészittetheti a szükséges felméréseket, felosztási vázlatokat, terveket, a szerződések és egyéb okmányok terveit; viszonyok rendezetlenségének sulyos voltát érzik az érdekelt munkások, panaszkodnak is ellene, de kereseti viszonyaik és fejletlen hitelük állandó akadályát képezi annak, hogy külső segély nélkül, önerejükből képesek legyenek lakáskérdésük legégetőbb bajait orvosolni. Ebben pénzügyi nehézségek miatt többé-kevésbbé korlátozva vannak a beavatkozásra elsősorban hivatott közigazgatási szervek, a községek és törvényhatóságok is. A magas községi adó s a vármegyék jövedelmi viszonyainak korlátoltsága okozzák azt, hogy a mezőgazdasági munkásházak ép tése körül épen a kérdés megoldására legilletékesebb tényezők eddig igen keveset tehettek. Az államra hárul tehát a feladat, hogy a szocziális kérdés eme legfontosabb részét beavatkozásával sikeres megoldáshoz vezesse. A fontos társadalmi szükséglet felismertetvén, tárczám költségvetésének keretében gondoskodtam a munkásházak építésének támogatására szükséges összegekről. A gazdasági munkásházak építését az 1901 ik év óta támogatom államsegélyekkel; jóváhagyásom fentartása mellett az illető törvényhatóságokra bizván, hogy az államsegély felhasználásának módozatait állapítsák meg. Ily czélra államsegélyt nyertek eddig a következő törvényhatóságok: Bács-Bodrog vármegye 25,000 K-át. Békés vármegye 48,200 k. Csanád vármegye 30.000 K. Csongrád vármegye 40.000 K. Háromszék vármegye 5.000 K. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 32.000 K. Kis-Kukullő vármegye 6.000 K. Kolozs vármegye 10,000 K. Pest Pilis-Solt-Kiskun varmegye 25,000 K. Torontál vármegye 23.000 K. Hódmezővásárhely thj. város 24.039 K. Zombor sz. kir. város 20.000 K. Az 1901-1905. években tehát Összesen 290.239 korona államsegély engedélyeztetett gazdasági munkásházak létesítésének támogatására. Miután ezen összeg nagyobb része az utóbbi években engedélyeztetett. a munkásházak építé sének ügye több helyen ma még az előkészités stádiumában van, egyes törvényhatóságok azonban már is figyelemre méltó eredményeket értek el, a mely sikernek egyik s igen jelentékeny oka abban is keresendő, hogy a munkásházak építését az ez által legközvetlenebbül érdekelt városok, községek a saját részükről is hathatós anyagi áldozatokkal mozdították elő. Kiemelni kivánom itt különösen a Békés és Csongrád vármegyékben, valamint Hódmezővásárhely thj. városban történt gazdasági munkásházépítéseket, mint a hol a nagy horderejú kérdés. a kezdet nehézségei daczára, az érdekelt tényezők közreműködésével oly sikeres megoldást nyert, hogy annak alapján az akczió szükségszerü folytatása és továbbfejlesztése bizvást remélhető. Békés községben 20,000 K államsegély felhasználásával felépült eddig 44 gazdasági munkásház, a házak épitésére az illető munkások legfeljebb 600 K kamatmentes, 12 év alatt visszafizetendő kölcsönt kaptak. A házakat a munkások maguk épitették fel. Békéscsaba községben 12.000 K államsegély felhasználásával a most emlitettekkel teljesen azonos körülmények között felépült eddig 5 munkásház, az 1906. év őszén épités alatt volt 4 s az 1907. évben 11 felépités terveztetik. Orosháza községben 16,200 K államsegély felhasználásával 25 munkásház épült. A munkások a házakat itt a községtől készen kapták, egy-egy ház, a telek és kutak árának beszámitásával, 928 K 39 fillérbe került, melyet az illető munkások 16 év alatt tartoznak évi egyenlő részletekben kamatmentesen letörleszteni. Mindhárom köz ég a munkásházépítést kedvezmé nyes áru telkek átengedésével és az építőanyagok kedvezményes eladásával támogatta. Szentes r. t. városban 40.000 K államsegély felhasználásával felépült eddig 112 munkásház, az 1906. év őszén épités alatt volt 4, az 1907. évben fog épittetni 10. A munkások házépítésre 250-500 K kölcsönt kaptak. 250 K-t kamatmentesen, az ezen feluli összeget 40% kamat mellett. de a kölcsönösszeget az építkezők nem kapták kézhez, hanem az általuk vásárolt épitési anyagokról szóló számlákat a városi hatóság fizette ki, a kölcsönösszeg terhére. A város kedvezményes áru telkeket és építőanyagot adott a munkásoknak, elkészitette a munkásházak normál tervét (a mely azonban csak a minimális követelmények tekintetében volt kötelező) s általában vezette a munkásházépitést. A munkások a vályogverést s a ház megépítését maguk végezték, s csak a különösebb szakértelmet kivánó munkákat készitették ahhoz értő egyénekkel, iparosokkal. A munkások a házépitésre nyert kölcsönt 10 év alatt tartoznak visszafizetni, az első részlet csak az építkezés befejezését követő év október 1-én válik esedékessé. Csongrád községben a munkásházépités a vármegyei szegény-alapból engedélyezett 30,000 K Összeg felhasználásával támogattatott. Ezen községben nagyjában azonos körülmények között, mint Szentesen összesen 64 gazdasági munkásház épült fel. A 64 ház felépítéséhez szükséges anyagot a község versenytárgyalással rendelte meg s a kikötött feltételek pontos betartását ellenőriz'e. Mindegyik házépítő munkás egyformán 450 K kölcsönt kapott, 300 K-át kamatmentesen, 150 koronát 4% kamat mellett az egészet 10 évi törlesztésre. Szentesen 240-öl, Csongrádon 200 -öl háztelket kapott minden egyes házépítő munkás, 240, illetve 200 K kedvezményes áron, mely összeget kamatmentesen 10 év alatt tartoznak egyenlő részletekben a városnak (községnek) megfizetni. Hódmezővásárhely thj. városban összesen 32.340 K államsegély felhasználásával felépült 46 munkásház. Ily czélra fordittatott ugyanis nemesak a kifejezetten munkásház épitésére engedélyezett 24.039 K államsegély, hanem a községi segély alapból is 6.000 K s az előző összeg időközi kamatai. A thj. város a munkásházak építéséhez 10.000 K értékű téglát és tetőcserepet ingyenesen adományozott. A munkások a házakat készen felépítve kapták meg. Egy-egy munkásház épitési költsége 503 K 20 fillért tesz ki, mely összeghez a 100-öl kiterjedésü telek 200 K árát hozzászámítva, minden - b) az államkincstár terhére évenkint összesen 300,000 koronáig a törvényhatóság vagy községek irányában a munkások helyett, ezek javára, egyes munkásház 703 K 20 fillérbe került, mely összeget az illető munkások kamatmentesen 14 év lefolyása alatt évi 50 K-ás (utolsó évben 53 K 20 fil.) részletekben tartoznak visszafizetni. A munkásházak épitésére kiadott kölcsönök ugy itt, mint általában jelzálogilag biztosittattak s az ily módon felépített házak a törlesztési idő egész tartamára elidegenitési tilalom alatt állanak, mely alól felmentést az illető város (község) csak igen kivételesen, különösen indokolt esetekben adhat. Barha a munkásházak építésének támogatására felvett költségvetési tétel az 1906. esztendőben 300.000 koronára emelkedett. ez a töke az imént ismertetett munkásházépítési mozgalmak nagyobb arányn segélyezésére felette csekély, mert ha az e czélra kiutalványozható segély átlagát 500 koronára korlátozzuk is, akkor sem vagyunk képesek évenként 600 munkásháznál többet felépíteni, s igy évtizedek kellenének a mezőgazdasági munkásházak kérdésének rendezéséhez akkor is, ha a népességi viszonyok a jelenlegiek maradnának. E körülmény mérlegelése vezetett arra az elhatározásra, hogy a gazdasági munkásházak kérdésének gyorsabb megoldására alkalmas eszközöket kérjek e törvényjavaslatban foglalt felhatalmazás alapján a t. országgyüléstől. Az eszközök megválasztásánál természetesen figyelemmel kellett lennem az államháztartás egyensulyára. Az, hogy az állam az ország összes mezőgazdasági munkásainak megadja a jogot arra, hogy a házépitéshez szükséges, de hiányzó hitelüket az állam hitelével pótolhassák, az állami támogatásnak olyan módja lenne, mely a jelen körülmények között teljesen kivihetetlen. Ezért az ország adózó polgárainak szolgáltatási képességét csak oly mérvben kivánom igénybe venni a munkásházépités czéljaira, amily mértékben azt az ország egyes részeinek birtok- és letelepülési viszonyaiból. továbbá az épitési anyag ritkaságából származó lakásinség megszüntetése elengedhetetlenül szükségessé teszi. Az ország pénzügyi helyzetéhez mérten természetesen az államsegélyek évi összegének nagyobb arányu felemelése kivánatos leend a jövőben. Az a teher, mely a munkásházak létesítésének állami támogatása folytán az ország lakosaira háramlik, a rendes költségvetésben XX. fejezet 23. czim 1. rovat 5. afrovat alatt felvett évi 300,000 K-át nem haladja meg, a különbség csupán az, hogy ez összeg eddig csak mint tökesegély használtatott fel, ezentul pedig mint kamatsegély fog adományoztatni. A kettő között azonban nagy különbség van társadalompolitikai szempontból. Mint fennebb emliteni szerencsém volt, a rendelkezésemre álló öszszegből évenkint legfeljebb 600 munkásház építésére tudok megfelelő tökesegélyt biztositani, mig igy, ha az 1. §. indokolásánál ismertetendő módon a házépitésre felvett amortizácziós kölcsön törlesztési részletének például 2%-át vállalom el a kincstár terhére. minthogy 300.000 koronával tizenötmillió korona kamatja lenne fedezhető egyszerre 15.000 gazdasági munkásház épitése lesz lehetővé a költségvetésben e czélra rendelkezésemre bocsátott összeg tullépése nélkül. Igaz, hogy az országgyűlés e törvény elfogadása által évtizedekre terjedő kötelezettséget vállal, de azt hiszem, ezzel tartozunk a mezőgazdasági munkásosztálynak, tartozunk a társadalmi békének s a nemzeti termelésnek. Ez az áldozat gyümölcsöző befektetés, a mely dusan meg fogja hozni kamatait. Mielőtt a javaslat részletes indokolására áttérnék, még egy szempont van, a melyet tisztázni óhajtok. Bár e javaslat nem sak az érdekelt gazdasági munkásosztálynak, de közvetve a nemzeti társadalom minden rétegének javára szolgál, azoknak jövedelmét, a kik ma a munkások részére helyisé geket adnak bérbe, csökkenteni fogja. Ezek a többnyire szerény viszonyok között élő kisbirtokosok azonban maguk is szenvednek a tulzsufolt lakás miatt, minthogy saját egészségük rovására és saját szükségleteik korlátozása mellett adják bérbe helyiségeiket. Reajuk nézve tehát a lakáskérdés rendezése csak latszólagosan jelent veszteséget, valójában pedig ugy közegészségügyi, mint közerkölesi szempontból ugyanazt a védelmet jelenti, mint a gazdasági munkásokra nézve. E törvény által lesz otthonukká saját lakásuk. (A képviselőház munkásügyi bizottságának jelentéséből; 473. sz. irom.) A gazdasági munkásházak építése állami támogatásának elodázhatlan szükségét ugy társadalom-politikai, mint nemzeti szempontok teszik hazánkban indokolttá. A munkásügyi bizottság midon az erre vonatkozó törvényt tárgyalás alá vette, tisztában volt azzal, hogy hár egyelőre nem leszünk képesek az összes bajokon segíteni, a mik e téren mutatkoznak, de legalább egy oly keretet alkotunk, melyen belől a kérdés gyökeres megoldása egységes alapot teremt a jövő nagyobb mérvű alkotásai számára. A törvényjavaslat ugy emberbaráti nemes és hazafias intencziója, mint gyakorlati haszna mellett annyiban idealis a maga nemében, mert épen azoknak, a kik eddigelé szerencsétlen közjogi tusáink miatt nem részesülhettek a törvényhozás részéről a kellő istápolásban a kiknek az élet forgatagában bizony esak a munka jutott osztályrészül, jutalmul pedig az örömből édes-kevés, a tengődésből és nyomorbol annál több; a kik a jobb, a szebb jövőt már-már nem is remélték itt a hazában, hanem ahitattal gondoltak arra a megváltásra, a mely a távoli kincses országokban vár reájuk, a gazdasági munkásoknak nyujt otthont. ezen otthon elnyerésére ad meg minden lehető kedvezményt a nélkül, hogy ezért bármi ellenszolgáltatást is kérne. Mely körülmény nem hangsulyozható eléggé, kiváltképen most, a midőn hazánkban élősködő ellenségeink ádáz gyülölettel harczolnak ellenünk s minden alkotásunkat, legyen az a legmegfele öbb a leghumánusabb, féltékenyen támadnak, lekicsinylik benne a jót, a nemeset, a hasznosat, ellenben óriásivá fujják fel a csak porszemnyi szerintük sérelmes ellenszolgáltatást, szolgáljon az bár hazánknak, nemzetünknek hasznára, erősitésére, megszilárdítására. Az ilyen törvényalkotást. mely a szegénységében magára utalt népet elhagyatottságából kiragadja, a munkásügyi bizottság a legőszintébb örömmel üdvözöl annyival is inkább, mert tudja azt, hogy a mezőgazdasági munkások mily nyomoruságos helyzetben vannak, mily rosszak a megélhetési és lakásviszonyaik s bár a legtöbb helyen megfelelően irányító vezetéssel és támogatással tisztességesen meg kötelezettséget vállalhat a vételár, illetőleg a kölcsön után járó évi tőkeés kamattörlesztési részletek meghatározott hányadának legfeljebb 100 fél tudnának élni, ez nagyrészt mégis lehetetlenné válik sok. nagyon sok sajnálatos körülmény miatt. |