Images de page
PDF
ePub

8. Iparügyek.

I. Az iparra vonatkozó rendszabályokat az 1884: XVII. t.-cz. foglalja magában, s rendelkezései a következők:

I. FEJEZET.

Az ipar megkezdéséről.

1. §. A magyar korona országai területén minden nagykorú, vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre való tekintet nélkül, ezen törvény korlátai közt bármely iparágat, ideértve a kereskedést is, bárhol, önállóan és szabadon gyakorolhat.

2. §. Kiskorúak, életkoruk 18. évének betöltése után, atyjuk, illetőleg gyámjuk gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével önállóan űzhetnek ipart, és ez által teljes koruakká válnak.

3. §. Jogi személyek szintén szabadon űzhetnek ipart, ha üzletvezetőt állítanak. (41. §.)

4. §. A ki engedélyhez nem kötött ipart szándékozik űzni, tartozik ebbeli szándékát az illetékes iparhatóságnak irásban bejelenteni, s ezen alkalommal kimutatni, hogy az ipar önálló gyakorlására az 1., illetőleg 2. vagy 3. §-okban kivánt kellékeknek megfelel; ezenfelül azon esetben, ha az általa gyakorolni szándékolt iparág oly mesterség, mely kézműves természeténél fogva rendszerint csak hosszabb gyakorlás útján sajátítható el, tanonczbizonyítványát (67. §.) bemutatni és igazolni, hogy a tanviszony megszünése után szakbavágó műhelyben vagy gyárban szakbavágó munkával legalább két évig foglalkozott; mi ha megtörtént, a bejelentésről szóló iparhatósági igazolvány, a 43. §. alá tartozó eseteket kivéve, meg nem tagadható, és az iparhatóság által az illetőnek legfölebb három nap alatt kiszolgáltatandó, különben e három nap eltelte után a bejelentő iparának űzését megkezdheti.

A bejelentéssel együtt első sorban ipari (87. §.), esetleg kereskedelmi oktatási czélokra a község pénztárába:

a) Budapesten 10 frt, b) 10 ezernél több lakossal biró városokban és községekben 5 frt, c) más helyeken 1 frt fizetendő.

Grünwald, III.

1

5. §. A földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter rendelet által fogja megállapítani és felsorolni azon mesterségeket, melyeknek űzéséhez a kellő képzettséget a 4. §. értelmében ki kell mutatni; és megjelölni azon ipartanfolyamokat, ipartanműhelyeket, iparszakiskolákat és az iparoktatás ismeretkörére kiterjedő tantervvel biró tanintézeteket, a melyeknek bizonyítványnyal igazolt sikeres látogatása, a tanonczbizonyítvány bemutatása és a két évi műhelybeli foglalkozás nelkül is elégséges a 4. §-ban említett képesítéshez kötött mesterségek űzésére.

6. §. A ki tanbizonyítványt, vagy az 5. §. rendelkezésének megfelelő bizonyítványt előmutatni nem tud, de élete 21-ik évét betöltötte és igazolja, hogy gyárban vagy műhelyben legalább három éven át szakbavágó munkát teljesített: annak a képesítéshez kötött mesterségek gyakorlására is, az iparhatósági igazolvány kiadandó.

Az 5. §-ban foglalt felhatalmazás alapján a F. I. K. miniszter 1888. 1949. sz. rendeletével következőleg intézkedik :

Az ipartörvény 1884. évi XVII. t.-cz. 5. §-a által felhatalmaztatván megállapítani és felsorolni azon mesterségeket, melyeknek üzeséhez a kellő képzettséget a 4. §. értelmében ki kell mutatni és megjelölni azon ipartanfolyamokat, ipartanműhelyeket, iparszakiskolákat és az iparoktatás ismeretkörére kiterjedő tantervvel biró tanintézeteket, a melyeknek bizonyítványnyal igazolt sikeres látogatása, a tanonczbizonyítvány bemutatása és a két évi műhelybeli foglalkozás nélkül is elégséges a 4. §-ban említett képesítéshez kötött mesterségek űzésére; továbbá ugyanazon törvény 101. §-ának c) pontja azt rendelvén, hogy annak, a ki élte 15-ik évét betöltötte és gyakorlati ipariskolát bevégzett, munkakönyv adandó, e két rendbeli törvényes intézkedés végrehajtása czéljából következőket rendelem:

Az említett törvény végrehajtásáról szóló általános rendeletem 2. és 3. §§-ban megjelölt összes képesítéshez kötött mesterségeknek az ács, építőmester, kömíves és kőfaragó mesterségek kivételével önálló űzésére jogosítottak mindazok, kik a budapesti kir. Józsefműegyetemen oklevelet nyertek, a kivételt képező négy mesterségre nézve a képesítés, valamint a szükséges engedély továbbra is csak az 1884. évi október hó 30-án 46,188. sz. alatt kibocsátott itteni rendelet értelmében megszerezhető.

Feljogosíttatnak továbbá: az arany-, ezüstműves és ékszerész, az arany, ezüst- és fémverő, a mázoló és fényező, a rézöntő, réz- és bronzműves, a szobafestő és a tajték- és pipafaragó iparok önálló űzésére azok, a kik a budapesti iparművészeti iskolát; az asztalos, bádogos, bognár, esztergályos, a harangöntő, a kádár, a kályhakészítő, a kelme- és fonalfestő, a kovács, a kútcsináló, a lakatos, valamint a rézöntő, réz- és bronzműves mesterségek önálló űzésére azok, a kik a budapesti állami középipariskolát; az asztalos, az

esztergályos, a harangöntő, a kovács, a kútcsináló, a lakatos és a rézöntő, réz- és bronzműves iparok önálló űzésére azok, a kik a kassai gépészeti középipariskolát; az asztalos és az esztergályos iparok önálló űzésére azok, a kik a brassói középipariskolát végezték, s végre az asztalosipar önálló űzésére azok, a kik a budapesti I. kerületi állami elemi és polgári iskolai tanítóképző-intézetben

ipartanítóságra képesíttettek, és végbizonyítványaikban megjelöltetik, illetőleg megjelöltetnek azok a mesterségek, a melyekben az illető a képesítést megszerezte.

Azon gyakorlati ipariskolákat továbbá, a melyeknek bevégezése folytán az említett 101. §. c) pontja értelmében az illetőnek, ha 15. életévét betöltötte, munkakönyv adandó, következőkben sorolom fel:

az ács, a kőfaragó, a kőműves, továbbá az asztalos és lakatos mesterségeknél: a kolozsvári fa- és vasipari, építészeti szakosztálylyal összekötött tanműhely;

az asztalos mesterségnél: a galgóczi állami polgári fiuiskola mellett fennálló asztalos ipartanműhely;

a huszi felső népiskolával kapcsolatos asztalos-ipartanműhely; a korponai államilag segélyezett községi felső népiskola mellett fennálló asztalos ipartanműhely, és

a nagyszőllősi állami polgári iskola müasztalos tanműhelye ; az asztalos és esztergályos mesterségeknél:

a homonnai műfaragó szakiskola;

a miskolczi államilag segélyezett községi polgári iskolával kapcsolatos asztalos, esztergályos és faragó ipartanműhely;

a zalaegerszegi polgári fiuiskolával kapcsolatos gyakorlati ipariskola, és

a budapesti I. kerületi állami elemi és polgári iskolai tanítók pző-intézet gyakorló polgári iskolájával összekötött ipartanmühely, valamint ugyanezen jogositványban részesülnek azon iparos tanonczok is, a kik az említett tanítóképző-intézet ipartanműhelyében megfelelő tanonczidőt gyakorlati tanulással eltöltenek.

Végre a lakatos-mesterségeknél:

az alsómeczenzéfi lakatos tanműhely (szervezve az állami felső népiskola mellett);

a kismartoni állami polgári iskolával kapcsolatos lakatos ipartanműhely; és végre

a sepsi szent-györgyi polgári fiuiskolával kapcsolatos lakatos ipartanműhely.

A megnevezett iskolák, illetőleg tanműhelyek igazgatóságai, a végzett tanulók részére kiállítandó végbizonyítványokban az 1884. évi XVII. t.-cz. 5., illetőleg 101. §-ának c) pontjára, valamint ezen rendelet számára és keltére való hivatkozással mindig megjelölendik azon mesterséget, illetőleg mesterségeket, a melyeknek önálló űzésére, vagyis az iparigazolványnak kiállítására az illetőtől a tanonczbizonyítványnak be- és a két évi műhelybeli foglalkozásnak kimutatása nem követelhető, vagy pedig azon mesterségeket, a me

lyekre nézve az illetőnek, ha élete 15. évét betöltötte, a munkakönyv kiadandó.

Az első fokú iparhatóságok (ipartestületek) pedig kötelesek a megjelölt bizonyítványok előmutatói részére a kért iparigazolványt, illetőleg a munkakönyvet minden további igazolás nélkül kiadni. Önként értendő, hogy azoktól, a kik a fentebbiek szerint valamely mesterség önálló űzésére jogosítva vannak, de ezen jogokkal élni nem kivánnak, az illető mesterségnek segédi minőségben való gyakorlására a szükséges munkakönyv meg nem tagadható.

Végül figyelmeztetendők az elsőfokú iparhatóságok (ipartestületek), hogy ezen rendeletem által az ipartörvény 2. §-ának azon rendelkezése, a mely szerint kiskorúak, életkoruk 18. évének betöltése után atyjuk, illetőleg gyámjuknak, gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével űzhetnek ipart és ez által teljeskorúakká válnak, érintve nincs.

7. §. A ki képesítés igazolásához kötött ipart önállóan űzött, bármely más képesítéshez kötött mesterségre, a képesítésnek külön kimutatása nélkül, a 4. §. többi határozatainak teljesítése mellett átmehet.

8. §. Ha valaki a 4. §. szerint képesítéshez kötött mesterséget űzni kiván, és képesítését a 4., 5. vagy 6. §§-ban meghatározott módon igazolni nem tudja, - az az iparhatósági igazolványt csak oly föltétel alatt nyeri meg, ha üzletében oly nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyént alkalmaz, a ki a 4., 5. vagy 6. §§. határozatainak megfelel.

Ezen egyénnek, valamint változás esetében a helyette alkalmazottnak neve az iparhatóságnak bejelentendő.

9. §. A törvény életbe lépte után következő három éven át a 4. §. szerint képesítéshez kötött mesterség önálló üzletének bejelentésekor csak azt kell alkalmas módon igazolni, hogy a bejelentő szakbavágó műhelyben vagy gyárban szakbavágó munkával két évig foglalkozott; a tanonczbizonyítvány bemutatása nem követelhető.

10. §. A következő iparágak megkezdése és gyakorlása engedélyhez kötött:

a) fogadó, vendéglő, koresma, sörház, pálinkamérés, kávéház és kávémérés tartása;

b) a zsibárúskodás;

c) a foglalkozást közvetítő és a cselédszerző üzlete;

d) a kéményseprés;

e) a rendes járati időhöz kötött személyszállítás;

f) azok ipara, kik közhelyeken a közönség számára személyszál

lító eszközöket tartanak készen, vagy szolgálataikat ajánlják;

g) az építőmester ipara;

h) mérges anyagok és gyógyszerek készítése, és a velük, valamint a gyógyszerfélékkel való kereskedés;

i) robbanó szerek készítése, és a velük való kereskedés.

Addig is, míg az építőmester iparáról, úgy annak gyakorlása, mint a képesítés tekintetében külön törvény intézkednék: felhatalmaztatik a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter, hogy azt általános rendelettel szabályozza.

E §. alapján a F. I. K. miniszter 1884. 46,188. sz. a. a követ. kező utasítást adta ki:

I. fejezet. Általános rész. 1. §. Az építőmesterségek fogalma alá esik az építőmester, a kőművesmester, az ácsmester és a kőfaragómester ipara.

2. §. Az építőmester az építkezés terén előforduló minden munkát, beleeértve a hozzá tartozó összes iparos munkákat is, önállóan létesíthet.

3. §. A kőművesmester minden föld-, kőműves- és elhelyező munkát foganatosíthat s ezenkívül egyszerű szerkezetű földszintes lakóházakat és gazdasági épületeket építőmester közbenjötte nélkül, saját felelősségére építhet s az ott előforduló összes munkákat vezetheti és végrehajthatja.

Hatósági szabályrendelettel a földszintes lakóházak építhetése kivehető a kőművesmester hatásköre alól.

4. §. A kőfaragómester a saját mesterségébe vágó minden munkát saját felelősségére végrehajthatja.

5. §. Az ácsmester a saját mesterségébe vágó minden munkát, valamint egész építkezéseket is, a melyek faszerkezetűek, saját felelőssége alatt végrehajthat.

6. §. Építési engedélyhez nem kötött munkálatokat oly kőműves, ács és kőfaragó is végezhet, a ki a hatóság előtt igazolta, hogy legalább két éven át szakbavágó munkálatoknál mint segéd működött.

7. §. Az építőmester, a kőművesmester, az ácsmester és a kőfaragómester iparának gyakorlásához szükséges képesítés a következő szakaszokban szabályozott, külön vizsgálat sikeres letétele folytán nyert oklevél, illetőleg bizonyítvány által igazolandó.

II. fejezet. Az építőmester képesítéséről. 8. §. Az építőmesterség gyakorlására szükséges képesítés igazolható:

a) a m. kir. József-műegyetemen nyert vagy ez által honosított építészi oklevél és annak kimutatása által, hogy az építőmesterség terén legalább 2 évig gyakorlatilag foglalkozott;

b) a képzettség megvizsgálására szervezett és Budapesten működő vizsgáló bizottság részéről kiállított bizonyítvány által.

9. §. A bizottság 21 tagból áll. A bizottság elnökét és tagjait a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, a műegyetem és

« PrécédentContinuer »