Images de page
PDF
ePub

Azon betegek, lelenczek és más ügyefogyottak ápolásáról, kik a községben tartózkodnak, és ennek közvetlen segélyezésére szorultak, az előjáróság saját hatáskörében gondoskodni köteles, a felmerült betegápolási, gyógykezelési, tartási és egyéb okvetlenül szükséges költségeket azonban csak azon esetre tartozik véglegesen viselni, ha a közsegélyre szorult különben pedig ugyanazon községben illetékes egyén valóban vagyontalan; ha nincsenek érette fizetni köteles és képes rokonai, ha nincsenek olyanok, kik a törvényes szokás, és az ipartörvény értelmében a betegápolási költségek viselésére kötelezhetők, minők a cselédtartó gazdák, és a munkásokat és tanonczokat felfogadó iparosok; végre ha az idézett községi törvény 145. §-a szerint a községben létező jótékony intézetek, és egyesek könyöradománya a község szegényeinek ellátására elegendő nem volna.

De oly költségek megtérítésére nézve is, melyeket a község saját illetőségű szegényeinek bármi néven nevezhető ellátása fejében viselni kénytelen volt, fenmarad a községnek közigazgatási rövid úton érvényesíthető visszkereseti joga mindazok irányában, kik felgyógyulásuk után munka- és keresetképesekké váltak, vagy egyáltalában oly helyzetbe jutottak, hogy a reájuk fordított költségeket, akár részletenkint, akár pedig egyszerre megfizethetik.

Másrészről a községben megbetegedett, vagy ápolás és eltartás alá került oly egyének, lelenczek, anyák, kisdedek és ügyefogyottak ellátására fordított költségeket, kik más községben illetékesek, az előjáróság az illető községtől fogja követelni, és pedig a belhoni községektől közvetlenül, vagy felettes hatósága útján, az esetben pedig, ha az ápolt nem magyarországi illetőségű, e költségek megtérítése végett mindenkor saját felettes hatóságát keresi meg.

Ugyanezen viszonosság elve és eljárás alkalmazandó mindazon esetekben, midőn a községben illetékes szegény betegek, lelenczek, anyák, kisdedek és ügyefogyottak másutt ápoltatnak, és a felmerült költségek megtérítése az illetékes községen követeltetik.

Ezen költségek is első sorban az ápoltnak, vagy érette fizetni köteles és képes rokonok vagyonából, ilyennek nem létében pedig az ápolt irányában fennálló visszkereseti jog fentartása mellett, a község pénztárából térítendők meg.

Ezenfelül az 1875: III. t.-cz. 7. §. értelmében, minden község saját kebelében az ott illetékes vagyontalan betegek gyógyításáról, és a gyógyíthatlanok ápolásáról gondoskodni tartozik, ha az ápolásra az 1875: III. t.-cz. 1. §. szerint kötelezettek nem léteznek.

A gyógyíthatatlannak nyilvánított, de nem közveszélyes elme

betegek, továbbá az ártalmatlan bárgyuk, buták és hülyék ápolása s eltartása, a mennyiben mindezek vagyontalanok lennének, szintén az illetőségi község kötelessége. (1875: III. t.-cz. 8. §.)

Közkórházakban és gyógyintézetekben ápolt, és gyógyíthatatlanoknak nyilvánított bármily vagyontalan betegeket az illetőségi község további ápolás és gondozás végett átvenni tartozik. E kórházakban és gyógyintézetekben ápolandó avagy ápolt betegek, valamint a külföldi ápoldákban tartott egyének szállításából fölmerült költség, a mennyiben ez az ápoltak avagy az azokért fizetni köteles rokonok vagy hitestársak vagyonából ki nem kerül, az illetőségi község által fedezendő.

A törvény 7., 8. és 9. §§. intézkedései folytán felmerülő költségek fedezésére nézve sem a törvényhatóság, sem az állam segélye igénybe nem vehető. (1875: III. t.-cz. 9. §.)

Vagyontalan elmebetegek állami tébolydákba, közköltségen leendő ápoltatás végett, csak a belügyminiszter engedélye folytán vehetők fel. (1875: III. t.-cz. 19. §.)

II. A szegények, a község által kiállított szabályszerű szegénységi bizonyítvány alapján, ingyen kapnak gyógyszereket, melyekért a költséget az állam viseli. Erre vonatkozólag az 1875: III. t.-cz. 6. §. rendeli: hogy az államkincstár, vagy valamely közalap terhére, s a vagyontalanok részére kiszolgáltatandó gyógyszerek rendelésének módja a fennálló, illetőleg a belügyminiszter által kiadandó szabályhoz van kötve, melyet a magánorvosok is megtartani kötelesek.

E szabályzatot a B. M. 1872. évi szept. 24. 94. sz. a. adta ki, mely következőleg intézkedik :

• Orvosok, sebészek, állatorvosok és gyógyszerészek köteleztetnek, mindazon esetekben, midőn az állam vagy más nyilvános felügyelet alatt álló alap költségén gyógyszereket rendelnek, vagy készítenek, a következő szabályokat megtartani :

1. §. A fennevezett egészségügyi közegek az ide vonatkozó rendelvényezésnél és gyógyszerkészítésnél egyedül az 1871. évben kiadott «Magyar gyógyszerkönyv»-ben, és az 1872. évben megjelent árszabványban foglalt gyógyszereket vehetik igénybe.

2. §. A gyógyszerek, úgy mint az azokra vonatkozó használati utasítás, határozottan és világosan kijelölendők, alkatrészeik és a rendelt mennyiség betűkkel kiirandók. Vegyi képleteknek és súlyjegyeknek használata tiltva van.

3. §. Emberi járvány alkalmával rendelt vényeken megjelölendő: a betegnek neve, kora s a lakhelyeúl szolgáló háznak száma.

Grünwald. III.

12

Állati járvány alkalmával a gyógykezelt állat tulajdonosá

nak neve.

4. §. A mellékelt vénymintákban kijelölt gyógyszereken kívül, mások mintaszerűleg normaliter nem rendelhetők; mindazok tehát, melyek egyes esetekben, helyes kórjavallat alapján, szükségeseknek találtatnak, a törvényes gyógyszerkönyvben és árszabványban foglalt gyógyanyagokból készítendők, s gyógyszertanilag magistraliterrendelendők.

[ocr errors]

5. §. Drágább gyógyszereknek, mint a pézsmának (moschus), illó olajoknak (olea ætherea), s efféléknek rendelése, úgymint a drága labdacs-alaknak használata, csupán valódi szükség esetében engedtetik, az olajczukrok (oleosachara) pedig teljesen mellőzendők.

6. §. Külhasználatra és füstölésekre szükséges nagyobb mennyi ségű gyógyanyagok, melyeknek a gyógyszerkönyvben előírt vegyi tisztaságuk nem követeltetik, a «Venalis» szó hozzáadásával rendelendők.

7. §. A gyógyszerészi munkálatok költségeinek lehető megtakarítása czéljából házilag, azaz vagy a kórházban, vagy a betegek lakhelyein készíttessenek:

a) az egyszerű főzetek, forrázatok és borogatások ;

b) a lenmagpogácsa vagy mustárlisztből készült pépek; megjegyeztetvén: miszerint borogatásokra a sokkal drágább lenmagliszt (farina seminum lini) mindenkor az olcsóbb lenmagpogácsaliszt (farina placentarum lini) által helyettesíttessék ;

c) a közönséges italul szolgáló árpafőzet (decoctum hordei);

d) a csőrék; és pedig a közönségesek: langyos vízből; az izgatók: langyos vízből és konyhasóból; a nyákos csőrék végre lenmagfőzetből, keményítőből, korpából s hasonló olcsóságú anyagokból;

e) a tapaszok felkenése szintén mindenkor házilag eszközlendő. Az elősorolt készítményeket tehát a gyógyszertárakban készíttetni tiltatik.

8. §. Ha kórházakban több beteg számára ugyanazon rendelési időben, hasonló összetételű gyógyszerek szükségesek, azok a betegek ágyszámainak, vagy neveiknek, s az egyéb előírt megjelölésnek hozzá. adásával, tételenkint együttesen rendelendők.

Ugyanily eljárás követendő, ha az könnyen kivihető, tájkori betegségek alkalmával is.

9. §. Theafélék használata lehetőleg kerülendő. Eczet, olaj, czukor, konyhasó, korpa, liszt és más hasonló a betegápolásra szükséges anyagok, semmi szín alatt sem rendelhetők a gyógyszertárakból,

hanem az illető helyhatóságnál vagy kórházi gondnokságnál irásban utalványoztatván, közönséges vásárlás útján szerzendők be.

10. §. Czukor rendesen csak porokhoz használtassék. A szörpök közül gyermekek számára: Syrup simplex, Diacodii Rhei, Mannatus; felnőttek számára pedig undorító ízű gyógyszerek javítására csupán az egyszerű szörp (Syrup simplex) használandó, megjegyeztetvén, hogy keserű gyógyszereknél édesítők hozzáadása, mint czélszerűtlen kerültessék.

Hat porhoz legfölebb fél nehezék vagy két gram czukor; főzethez, forrázathoz vagy elegyhez legfölebb négy (hat nehezék vagy tizenhat) huszonnégy gram szörp rendelhető.

11. §. a) Gyógyszereket «pro communitate» rendelni tiltatik; azon esetekben, midőn több beteg számára hasonló gyógyszer rendel. tetik, a betegek nevei egyenként feljegyzendők.

b) Ha a rendelvények nyilvános gyógy-, ápoló-, nevelőintézet betegei számára szolgálnak, a vény kezdetén az intézet helye és neve, a rendelés kelte, a betegnek és betegségének megnevezése és ágyának száma megjelölendők. Fegyházakban a beteg fegyencz neve helyett annak fegyházi száma használtatik.

c) Midőn betegek a kórházon kívül gyógykezeltetnek valamely községi alap költségén, az illető alap, továbbá a betegnek és betegségének neve a vény kezdetén megjegyeztetik; az ingyen gyógyszerrel ellátandó beteg szegénysége a községi hatóság által a vényre magára írt rövid bizonylattal igazoltatik; az ily igazolást, szükség esetében, ideiglenesen pótolja a rendelő orvosnak a veszély sürgősségét tanusító s e szavakkal: «sürgős veszély miatt azonnal kiszolgáltassék» a vényre jegyzett nyilatkozata; ily esetekben a községi hatóság bizonyítványa utólagosan szerzendő meg.

d) Járvány alkalmával, vagy a nyilvános gyógykezelés más eseteiben az erre vonatkozó felszólítás száma és kelte, esetleg a járvány megnevezése a vényre jegyzendő; különben pedig a 3. §. szem előtt tartatván, a vény a kiállító által világosan és olvashatólag aláirandó s annak minősítvénye e szavakkal: «orvostudor» vagy «sebész» megjelölendő.

e) Gyermekek számára rendelt vényeken, azon körülmény, hogy a vény gyermek számára rendeltetett, úgy mint ennek kora feljegyzendő.

f) Gyógyszerek ismétlésénél mindenkor új vény irandó, semmi esetre sem engedtetvén meg, hogy az ismétlés a gyógyszerésznek a vényre vezetett megjegyzése folytán történjék.

12. §. A törvényes árszabvány szerint kiszámított árnak minden vényen tisztán és világosan fel kell jegyeztetni; nyilvános gyógyszertárakból szolgáltatott szereknél az azokat készítő és árszabályozó gyógyszerésznek neve is aláirandó.

Köteleztetik továbbá a gyógyszerész, az ugyanazon számlához tartozó vényeket alsó végeiken, folyó számokkal ellátni és az egy időben beterjesztett vényekhez külön számolványt csatolni; ha pedig ugyanazon időben, egy jelentés kiséretében, több ily számolványt küld be, köteles az egyes számolványokat egy főszámolványba egyesíteni s az azokban foglalt egyes összeget, úgy mint az ezeknek összeadásából folyó főösszeget és végre a kölcsönös megegyezés alapján engedélyezett százaléklevonást kimutatni; az utóbbi minden számolványon is

előtüntetendő.

13. §. A gyógyszerek kiszolgáltatására csupán zöld üvegek s közönséges tégelyek és dobozok rendeltethetnek.

Ha fekete üveg szükségeltetik, nem hyalyt, hanem fekete papírral bevont zöld üveg számítandó fel.

Ha ily edények a vénynyel együtt küldetnek a gyógyszertárba, köteles a rendelő orvos, sebész vagy állatorvos e körülményt ilyformán adassék a mellékelt üvegbe», esetleg «tégelybe vagy dobozba» a vényen megjegyezni.

Az így mellékelt edényeknek mindenkor tökéletesen tisztított állapotban kell a gyógyszertárba küldetniök.

Hasonló összetételű és mennyiségű gyógyszerek ismétlésénél új edény fel nem számítható, ellenben a bekötésért és használati utasításért az előszabott ár megfizettetik.

14. §. Az orvosok, sebészek és állatorvosok kötelesek mindazon károkat, melyeket jelen szabályzat figyelmen kívül hagyása következtében az államnak vagy nyilvános alapoknak okoznak, mindannyiszor megtéríteni, valahányszor a költségesebb rendelvényezés szükséges voltát igazolni nem képesek.

Hogy azonban az ily esetek lehetőleg korlátoztassanak; a hatósági főorvosok köteleztetnek a gyógyszertárakban időnkint megvizsgálni a közalapok számára rendelt vényeket s ha áthágásokat találnának, ezekre a rendelő egészségügyi közegeket, kik különben ily áthágásokért felelősek maradnak, figyelmeztetni.

15. §. A hatósági főorvosok és gyógyintézeti igazgatók köteleztetnek a közalap terhére történt rendelvényezést, az elősorolt szabályok megtartására nézve, ellenőrizni.

E czélból:

« PrécédentContinuer »