Images de page
PDF
ePub

a) A minőségileg vagy mennyiségileg helytelenül szerkesztett vényeken, az erre vonatkozó megjegyzést vörös tintával felirják, azon elővigyázattal, hogy a helytelennek talált részlet is olvasható maradjon.

b) A szabályellenes drágaságú gyógyszer helyett használandót s a helytelen mennyiség kijavítását megjegyzik.

c) Járványok alkalmával rendelt vényeknél, a rendelvények keltöknek s a betegek ugyanazon időben kimutatott számuknak összhangzására felügyelnek.

d) A szabályelleneseknek talált vényeket és számlákat e kifejezéssel: «szabályellenesnek találtatott vörös tintával megjelölik, különben pedig az egyes vényeket és számlákat egyszerűen láttamozzák.

16. §. A hatósági főorvosok által bármily irányban szabályelleneseknek talált számlák, az eset minősége szerint: a rendelő orvosnak, sebésznek, állatorvosnak, vagy gyógyszerésznek, esetleg a községi hatóságnak, igazolás vagy kiegészítés végett, visszaküldendők.

17. §. Az előlegesen megvizsgált oly gyógyszerszámlákra, melyek községi gyógyintézeteket, vagy egyéb községi alapítványokat illetnek : a gyógyszerész számára az összeg kétharmada előlegképen utalványozandó.

18. §. Sérültek gyógykezelésénél és minden oly esetekben, melyek nem a járvány-rendszabályok szerint kezelendők, az ide vonatkozó számlák előterjesztésénél ki kell jelölni, hogy a fennálló szabályok értelmében ki kötelezhető a költségek megtérítésére.

Állatjárványokra vonatkozó számláknál az állat tulajdonosának vagyontalansága, a helyhatóság által bizonyítandó.

19. §. A felnőttek számára rendelhető vények idecsatolt sorozata, a rendelő és ellenőriző egészségügyi közegek feladatának könnyebbítésére mellékeltetik és pedig azon megjegyzéssel, hogy az egyes vények egyedül megnevezéseik szigorú megtartása mellett rendelhetők s hogy mindazon gyógyszerek, melyek e vénymintázatban nem találtatnak, gyógyszertanilag magistraliter - rendelendők.

Midőn a rendelvényezés gyermekek számára történik, a tudomány szabályai szerint, koruknak megfelelő adagolás követendő.

III. A vagyontalan árvákra vonatkozólag l. az 1877. XX. t.-cz. 93. és 112. §§-ait.

IV. A lelenczek költségeit a B. M. 1872. évi 8803. sz. s az 1874. február 12-én 3899. sz. rendelete értelmében a község tartozik viselni.

E felett a törvényhatóság tartozik őrködni. Az ausztriai lelenczházakban ápolt kisdedekre vonatkozólag a B. M. 1872. évi deczember 31-én 36,712. szám alatt kelt rendelete következőleg intézkedik: 1. Az illetőség megállapításánál a következő eljárás követendő: a) A törvényhatóságokkal félévenkint közöltetik a lelenczek névsora, a kik az elmúlt félévben a lelenczházba fölvétettek. b) Az ezen kimutatásban közölt adatok alapján, az illetőség megállapítása, tekintettel az 1886. évi XXII. törvényczikk határozványaira, eszközlendő. c) Ha az illetőség megállapíttatott, az arról szóló bizonylat a belügyminiszteriumhoz azonnal fölterjesztendő. d) Ha az illetőség meg. állapítása, kellő támpontok hiányában, akadályokba ütközött, a törvényhatóság ezen akadály közlése mellett megkeresi az illető lelenczház igazgatóságát s bővebb adatokat kér. e) Ha ezen adatok alapján az illetőséget megállapítani nem sikerült, erről a lelenczház igaz gatósága értesítendő s egyúttal az ide vonatkozó határozat, az összes tárgyiratokkal együtt, a belügyminiszteriumhoz fölterjesztendő. f) A törvényhatóság az illetőség megállapításánál, kül- és belföldi hatóságok irányában, a miniszterium közvetítését csak kivételes esetekben veheti igénybe.

2. Minden oly lelencz számára, a kinek illetősége többé kétségbe nem vonható, köteles a gyámhatóság útján gyámot kineveztetni.

3. A lelenczekről oly nyilvántartás vezetendő, melyben a felvételi szám és év, a lelencz neve, anyja, illetősége, a lelenczház, vagy ha otthon ápoltatik, az ápoló neve, lakhelye, a gyám neve s a netán létező egyéb adatok, nevezetesen, hogy fizetőképes rokonok vannak e és hogy azok, vagy a község fizeti-e a költségeket, pontosan feljegyzendők.

4. E kimutatás másolatban félévenként, julius és deczember végén, a belügyminiszteriumnak bemutatandó.

5. Midőn közeledik az idő, melyben a lelencz szabályos korát, melyen túl a lelenczházban ápolást nem nyerhet, betöltendi, az illetőségi község, esetleg a törvényhatóság, a gyámmal egyetértőleg a hazaszállítás és a további elhelyezés iránt, a körülményekhez képest, czélirányosan intézkedik.

6. Ha a hazaszállítás az előbbi pont értelmében a szabályos kor elérte előtt foganatosíttatik, ez esetben az átvétellel megbízott egyén, valamely alsóbb rangú hivatalnok vagy megbízható községi tag, azon kedvezményben részesül, hogy a vasut-vonalokon mind ő, mind a gyermek díjmentesen szállíttatik haza. Erre nézve azonban megkivántatik,

hogy az illető vasuti társaságnál a hivatalos megbizó levél előlegesen bemutattassék s a szükséges engedély kikéressék.

7. Ha a hazaszállítás a szabályos kor elérte utánra halasztatnék, a fentebbi kedvezmény megszünik és az átvételkor az odáig felmerülendő lelenczházi költségek készpénzben fizetendők le.

V. A koldulás megakadályozására a B. M. 1867. október 28-án 4682. sz. rendelete következőleg intézkedik :

1. A már nagyban elharapódzott koldulás gyökeres orvoslása, illetőleg megszüntetésére szolgáló eszközök közül leghatályosabbnak, a segélyre szorulóknak, a mennyiben munkaképesek, munkával ellátása tűnvén ki, a törvényhatóságok oda irányozzák törekvéseiket, hogy a munkaképes szegényeknek, a helyi körülmények szerint, lehető keresetforrás nyittassék, mi kellő ügybuzgalom mellett legtöbb esetben eszközölhető lesz.

2. A községeknek kötelességül teendő, hogy a kebelükbeli munkaképtelen szegényeket maguk tartsák el, mire a dolog természetéből kifolyólag első sorban ők hivatvák s mit jóakarat és a helyi viszonyokhoz alkalmazott intézkedések mellett, minden község nehézség nélkül teljesíthetend.

VI. A könyöradománygyűjtést illetőleg ugyanazon miniszterium 1882. 18,613. sz. rendelete következőleg intézkedik.

1. Országszerte való könyöradományok gyüjtésére engedélyt kizárólag a m. kir. belügyminiszterium adhat.

2. Egyes törvényhatóságok területére a törvényhatóságok első tisztviselői (alispán, polgármester, Budapesten a rendőri főkapitány) is adhatnak, 60 napot meg nem haladó időre, könyöradománygyűjtési engedélyt, azonban csak a területükön állandóan lakó, nagyobb mérvben önhibájukon kívül károsodott egyének részére. A törvényhatóságok első tisztviselői nemcsak nem jogosultak tehát más törvényhatóság területére gyüjtési engedélyt kiállítani, de ilyet saját területükre sem adhatnak más törvényhatósághoz tartozó, vagy idegen állam területéről jelentkező egyének részére.

Községek könyöradományi engedélyeket egyáltalán nem ad

hatnak.

3. A gyűjtés csak bekötött, lapszámozott, vonalzott, átfűzött és hatósági pecséttel ellátott (parafirozott) gyűjtőkönyv mellett történhetik, melynek első lapján a gyüjtési engedély egész terjedelemben s a legközelebbi lapon a gyűjtő egyén személy-leirása az illetékes hatóság által hivatalos kiállításban beirandó.

Ezen szabály alól kivételnek csak oly esetben van helye, midőn

a kir. belügyminiszterium az illetők részére közvetlen engedélyt állít ki, mely esetben az engedély szövege szolgál zsinórmértékül.

4. Minden hatóság, mely a megadott miniszteri vagy törvényhatósági gyüjtési engedélyt a gyüjtőkönyvbe bevezetni hivatva van, tartozik ezen engedélyekről külön jegyzéket vezetni s abba azon czélt, melyre a gyüjtés engedélyeztetett, továbbá a gyüjtés tényleges eszközlésére feljogosított egyént vagy egyéneket, valamint az engedély tartamának kezdetét és lejáratát bejegyezni; az engedélyezett idő letelté· vel a gyüjtőkönyvek az illetőktől bekövetelendők, megvizsgálandók, a gyüjtött pénz mennyisége megállapítandó, a könyvben hatóságilag bizonyítandó és a jegyzékben feljegyzendő.

5. Ha a gyüjtési engedély nem általános segélyezésképen, hanem bizonyos meghatározott czélokra, példáúl templomépítésre, vagy külön számadási felügyelet alatt nem álló hitközségnek, avagy jövedelmeikre nézve számadással nem tartozó magánjellegű testületeknek adatott: a gyüjtött összeg felhasználási módja ellenőrizendő és e czélból arra nézve az illető testülettől rendes számadás kivánandó, mely a törvényhatósághoz megvizsgálás végett mindenkor beterjesztendő.

6. Mielőtt a gyüjtéssel megbízott egyén valamely községben a gyüjtést megkezdi, tartozik a községi előjáróságnál jelentkezni, a gyüjtőkönyvet vagy gyüjtési engedélyokmányt előmutatni, személyazonosságát igazolni és a történt jelentkezést, valamint a nyert helyi gyüjtési időtartamot a gyüjtőkönyvben bizonyíttatni.

7. Érvényes engedély nélkül való könyöradomány-gyüjtés, az 1879. XL. t.-cz. értelmében, kihágást képez és ezen törvény 66—68. §§. szerint büntetendő.

8. Szabályszerű engedély nélkül könyöradományokat gyüjtők letartóztatandók és a birtokukban talált okmányokkal és esetleg pénzzel együtt, az ezen kihágások elbirálására hivatott (1880. XXXVII. t.-cz. 41. §-a) közigazgatási hatóságok elé állítandók. Ha a birtokukban talált okmányok hamisaknak bizonyulnának, a királyi igazságügyminiszterrel egyetértőleg 1880. augusztus 17-én 38,557. sz. a. kibocsátott belügyminiszteri rendelet 17. §-ában megállapított eljárás követendő. (L. az I. kötet illető fejezetét.)

9. Jogosulatlanúl könyöradományokat gyüjtők ellen az 1879. XL. t.-cz. 69. §-ának rendelkezései feltétlenül alkalmazandók.

Jelen rendelet hatálya csak az engedélyezett és nem az egyes kiváló esetekben hivatalból elrendelt gyüjtésekre terjed ki.

D) GYÁMI ÉS GONDNOKSÁGI ÜGYEK.

I. A gyámi és gondnoksági ügyeket az 1877. XX. t.-cz. szabályozza. A törvény szövege következő:

I. RÉSZ.

A gyámság és gondnokságról.

I. FEJEZET.

Általános határozatok.

1. §. Teljeskorúság a személy életkora 24. évének elteltével éretik el.

A nőkre nézve az 1874. évi XXIII. törvényezikk intézkedései érintetlenül maradnak.

2. §. A kiskorúak atyai hatalom, vagy gyámság alatt állanak.

3. §. Kiskorúak, kik éltök 14. évét betöltötték, arról, a mit szolgálatuk és munkájuk által szereznek, szabadon rendelkezhetnek, ha fenntartásukról maguk gondoskodnak.

4. §. Életök 18. évét betöltött kiskorúak teljeskorúakká válnak, ha a gyámhatóság által nagykorúsíttatnak.

A nagykorúsítás elhatározása előtt a szülők, nagyszülők s ezek nem létében a legközelebbi oldalrokonok s a gyám meghallgatandó.

Nagykorúsításnak akkor van helye, ha a kiskorú saját ügyeinek vitelére elegendő képességgel és érettséggel bír.

Ha a nagykorúsítás az ezen §. értelmében meghallgatottak egybehangzó véleménye alapján adatik meg, ahhoz további jóváhagyás nem szükséges, ellenkező esetben a határozat, jóváhagyás végett, a felsőbb gyámhatósághoz hivatalból felterjesztendő.

5. §. Kiskorúak életkoruk 18. évének betöltése után az atyának, illetőleg a gyámnak gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével, önálló ipart üzhetnek, s ez által teljeskorúakká válnak.

6. §. Kiskorúak, kik életkoruk 20. évét betöltötték, teljeskorúakká válnak, ha az atyai hatalmat gyakorló atya

1. a kiskorúnak vagyonát ennek szabad rendelkezésre átadja, vagy
2. beleegyezik abba, hogy ez önálló háztartást alapítson.
Mindkét esetben a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.

7. §. A kiskorúnak cselekvési képességére nézve fennálló jogszabályok, a mennyiben a jelen törvény változást nem állapít meg, érvényben hagyatnak.

« PrécédentContinuer »