b) a ki a jelen törvény 16. §-a utolsó bekezdésének rendelkezése ellenére, az általa javitott (módositott vagy igazitott) mértéken vagy mérőeszközön levő hitelesitési bélyeget meg nem semmisiti ;

c) a ki oly hordót, a melyben a bor vagy sör forgalomba kerül, olyan javításnak vet vagy vettet alá, a mely a hordó ürtartalmát a rendeletileg megállapitott hibahatárokon felül megváltoztatja és rajta az előző jelzés bélyegét meg nem semmisiti, vagy meg nem semmisitteti.

34. §. Kihágást követ el és a mennyiben cselekménye sulyosabb beszámitás alá nem esik, 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a hordójelző, a ki hordót tudva hamisan vagy a nélkül lát el jelzéssel, hogy annak valóságos ürtartalmáról az előirt módon meggyőződött volna, vagy a ki ily czélra a jelző eszközöket és bélyegzőket másnak rendelkezésére bocsátja.

35. §. A ki a jelen törvény alapján a kereskedelemügyi minister által rendeletileg megállapitandó, hitelesitésre, vagy hordójelzésre szolgáló, bárminemü bélyegzőt, bélyeget vagy jelzést felhasználás vagy forgalombahozás végett utánoz vagy meghamisit, vagy a ki ily bélyegzőt, bélyeget vagy jelzést tudva felhasznál vagy forgalomba hoz, vagy raktáron vagy üzletében tart, a mennyiben ez a cselekmény a tett elkövetésének helyén fennálló törvények értelmében sulyosabb minősitésü büntetendő cselekményt nem képez, kihágást követ el és két hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. (1)

36. §. A 32. és 33. §-ok esetében a jelen törvény rendelkezéseinek meg nem felelő, ugyszintén a hamis vagy utánzott hitelesitési jegygyel ellátott mértékek vagy mérőeszközök, nemkülönben a 35. §. esetében a jogtalanul megszerzett vagy készitett hitelesitő bélyegzők elkobzandók. (2) 37. §. A 32., 33. és 34. §-okban megállapitott kihágási ügyekben Magyarországon a rendőri büntető biráskodást gyakorolják:

(1) A 33. §. tartalmazza a legsulyosabb beszámitás alá eső kilágást a bélyeghamisitás és a hamis bélyeg készletbentartásának és a forgalomba hozatalának esetét. Ezt a javaslat a kihágási büntetőtörvény által megengedett legsulyosabb büntetéssel sujtja. E szakasz tényleg oly cselekményre vonatkozik, a melynek tényálladéka a kihágás körét meghaladja és sulyos dolus-t tartalmaz. Épen ezért czélszerű lett volna az ezen tényálláshoz kötött cselekményt vétségnek minősiti, a mint ezt az edényeken alkalmazott bélyegek tekintetében az 1897 XXXVII. t.-cz. 1. §-a, illetve Horvát-Szlavonországokban az 1901. márcz. 14-én kelt törvény meg is tette. Minthogy azonban a mértékügy szabályozása kapcsán büntetőjogi novellaris intézkedésnek czélszerüen helye nem lehetett, minthogy továbbá e téren Horvát-Szlavonországokat autonomia illeti meg, másfelől azonban tekintve, hogy a mérték ugy Magyarországnak és Horvát-Szlavonországoknak közös ügye, mellőzhetlen volt az, hogy a mértékügy terén elkövetett visszaélések is egyenlően toroltassanak meg, meg kellett elégedni azzal, hogy a 35. §-ban tárgyalt törvény szegés az edényeken alkalmazott bélyegekre vonatkozó büntetőjogi rendelkezések érintetlenül hagyásával a legsulyosabb beszámitás alá eső kihágássá minősittessék. Ez által csupán az az eddigi gyakorlat (pl. ipartörvény 1884. XVII. t.-cz. VI. fejezet, a találmányi szabadalmakról szóló 1895. XXXVII. t.-cz. 50. §-a stb.) tartatott fenn, hogy a közös törvényben foglalt tilalom megszegése ugyancsak közös törvényben minősittetett kilágásnak. Mindazonáltal kivánatosnak kell jeleznem azt, hogy a 35. §-ban érintett törvényszegések a büntető törvények revisiója alkalmával ugy Magyarországon, mint Horvát-Szlavonországokban vétséggé minősittessenek.

(1) A 36. §. szerkezetében teljes tiszteletben tartja Horvát-Szlavonországoknak az eljáró hatóságok megállapítására vonatkozó autonómiáját és a törvényszakasz ama rendelkezése, a mely ezen országokra nézve is a járásbíróságok illetékességét mondja ki, szintén összhangzásban áll az eddigi gyakorlattal. (Pl. a védjegyoltalomról szóló 1895. évi XLI. t.-cz. 10. §-a és a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. t.-cz. 50. §-3.)

I. Első fokon :

1. Kis- és nagyközségekben a főszolgabiró, illetőleg a szolgabiró. 2. Rendezett tanácsu és törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőrkapitány, illetőleg helyettese, ezek akadályoztatása esetén a tanács által e részben megbizott tisztviselő;

3. Budapest székesfővárosban az illetékes kerületi elöljáróság.

II. Másodfokon :

1. kis- és nagyközségekben és rendezett tanácsu városokban az alispán; 2. törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács;

3. Budapest székesfővárosban a székesfővárosi tanács.

III. Harmadfokon :

a kereskedelemügyi minister.

A 35. §-ban megállapitott kihágás a királyi járásbíróságok hatáskörébe tartozik.

Horvát-Szlavonországban az eljárás az ottani jogszabályok szerint illetékes hatáskörébe tartozik.

VI. FEJEZET.

Átmeneti és vegyes intézkedések.

38. §. Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi minister, hogy a jelen törvény életbelépte előtt hitelesitett mértékek és mérőeszközökön levő hitelesitési bélyegek további érvényességét illetőleg rendeletileg intézkedjék.(1) 39. §. A jelen törvény hatálybalépésével az eddig fennállott összes mértékhitelesitő hivatalok megszünnek és e végből a mérték hitelesitési teendők ellátása iránt fennálló szerződések kellő időben, legkésőbb jelen törvény hatályba léptének napjára felmondandók. Azon magyarországi törvényhatóságok és községek, illetve horvát-szlavonországi városok és községek, melyek hordóhitelesitő hivatalt tartanak fenn, ezt a törvény hatályba lépéséig, a jelen törvény követelményeinek megfelelő hordójelző hivatallá alakíthatják át.

A törvényhatóságok mértékhitelesitési alapjukat, a mennyiben az állammal szemben az 1874. évi XXXI. t.-czikk alapján mértékhitelesitő hivatalaik feállitására és berendezésére nvert előlegekből származó tartozásuk már kiegyenlittetett, a hordójelző hivatalok felállitására tartoznak forditani.

(1) A 38. §. tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat, ha törvényerőre emelkedik, a 41. §. intézkedése értelmében csak két évvel kihirdetése után lépne hatályba, felhatalmazza a kereskedelemügyi ministert, hogy a törvény életbeléptetése előtt hitelesitett mértékek és mérőeszközök hitelesítési bélyegének további érvényét megállapítsa. Erre azért van szükség, mert a javaslat uj hitelesítési eljárást rendszeresit és nem volna méltányos, ha a törvény hatálybalépése után az olyan mérőeszközöket az uj eljárás szerint azonnal hitelesiteni kellene, a melyek csak rövid idővel előbb hitelesittettek. Viszont az iránt is intézkedni kell, hogy mi történjék a korábban hitelesitett és ezentul már többé hitelesítés alá nem eső hordókkal, a korábban hitelesitett mértékek és mérőeszközök tekintetében mely időponttól számittassék a két évi időszakos hitelesítési cyclus kezdete stb. Mindezek iránt a törvény végrehajtása tárgyában kibocsátandó rendeletben szándékozom intézkedni.

A jelen törvény életbeléptekor törvényhatóság vagy város alkalmazásában álló és a tiszti segéd- vagy kezelőszemélyzet létszámába tartozó mértékhitelesitők közül:

a) azok, a kik jelentkezésük daczára állami mértékhitelesitők ké ki nem neveztettek, addig megszerzett nyugdij-, illetőleg végkielégitési igényeiket az illető nyugdijalap irányában érvényesithetik;

b) azok ellen, a kik állami mértékhitelesitői állásra nem jelentkeztek, vagy az ily állásra történt kinevezést méltánylandó okok nélkül el nem fogadják, állásukról és a mennyiben az illető helyhatósági és törvényhatósági szabályrendeletek másként nem intézkednek, szerzett nyugdij- és végkielégitési igényeikről lemondottaknak tekintendők.(1)

40. §. E törvény életbeléptével az 1874. évi VIII. és az 1875. évi LVIII. t.-czikkek és az 1891. évi VI. t.-czikk határozmányai hatályon kivül helyeztetnek.

41. §. Ezen törvény két évvel kihirdetése után lép hatályba. Mindazonáltal felhatalmaztatik a kereskedelemügyi minister, hogy a 23. §-ban emlitett központi mértékügyi intézet felállitása, illetve szervezése iránt a szükséges előzetes intézkedéseket még a törvény életbe lépése előtt foganatosithassa és utasittatik, hogy az ezen intézkedésekkel, valamint a felszerelések fokozatos beszerzésével járó költségeket a rendes évi költségvetésben előirányozza.

42. §. Jelen törvény végrehajtásával a kereskedelemügyi ministebizatik meg, a ki e tekintetben a belügyministerrel, Horvát-Szlavonország gokat illetőleg Horvát-Szlavon és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el.

(1) A 39. §. az eddig fennállott mérték hiteles itő hivatalok megszűnéséről rendelkezik. A javasolt rendelkezések abból indulnak ki, hogy a törvényhatósági mértékhitelesítő hivatalok lehetőleg hordójelző hivatalokká alakíttassanak át. E végből mindazon törvény hatóságok, a melyek cselekvő mértékhitelesítési alappal rendelkeznek, feltéve, hogy már visszafizették az állammal szemben fennállott tartozásukat (a melynek keletkezésére nézve a megokolás általános része nyujt felvilágosítást) ezen alapjukat hordójelző hivatalok felállitására tartoznak forditani. A mennyiben ellenben az állammal szemben még tartozásuk volna, természetesen első sorban ez lesz visszatérítendő. A 39. §. továbbá rendezi az eddigi mértékhitelesitők helyzetét. E tekintetben első sorban a szerződéses alapon alkalmazott vállalkozók elbocsátása szükséges. A csupán szerződéses alapon alkalmazott hitelesitök szerződésének felmondása nehézségbe nem ütközik, mert e szerződések uj törvény alkotása esetére a nárom havi előzetes felmondást kikötik. A 39. szakasz azonban a tényleges tisztviselői minőségben alkalmazott mérték hitelesítőkről is méltányos alapon gondoskodik. Mar a 22. §. feljogositja a kereskedelemügyi minister, hogy ezeket az ott megkivánt előképzettség nélkül is mértékhitelesitöi vizsgára bocsáthassa; ehhez a 39. §. azt a rendelkezést füzi, hogy a jelentkezésük daczára az állam által át nem vehető tisztviselők nyugdíjaztatnak, a nem jelentkező vagy az állami kinevezést el nem fogadó tisztviselők pedig lemondottaknak tekintetnek. Ezek az intézkedések ugyanolyanok mint a minőket az állatorvosi közszolgálat és a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek államosítása alkalmával az 1900: XVII. t.-cz. 33. §-a az 1902: III. t.-cz. 14. §-a megállapítottak. Egyébiránt a mai mértékhitelesítők jó része hordójelzői minőségben lesz ezentul alkalmazható, miután ezen egyének a 26. §. szerint a jövőre nézve megkivánt magasabb előképzettség igazolása alól felmenthetők.

E törvényjavaslat elfogadása esetén a mértékügy gyökeresen ujból rendeztetvén, az eddigi mértékügyi törvények u. m. az 1874: VIII. és azt módosító 1875: LVIII. és 1891: VI. t-czikkek tárgytalanokká válnak és hatályukat vesztik.

VI. TÖRVÉNY-CZIKK

a tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott magyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók épitésének állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről.(1)

(Szentesitést nyert 1907. évi január hó 10-én. Kihirdettetett az 1907. évi «Országos Törvénytár 1907. évi január hó 10-én kiadott 2. számában.)

1. §. A tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott hosszujáratu és nagyparthajózásu magyar kereskedelmi hajók tulajdonosai az ezen törvényben

(1) (Min. indokolás; 184. sz. képviselőházi irom.) A nemzetközi forgalmi összeköttetéseknek egyre tapasztalható tágulása és fejlődése, valamint az áruszállításnak ezzel kapcsolatosan világszerte érvényesülő rohamos emelkedése a tengeri hajózás számára mindinkább kiterjedő fontos feladatot jelöl ki. Ezt mutatja a tengerhajózás terén állandóan észlelt rendkivüli fejlődés és azon élénk verseny, melyet a tengerhajózási vállalatok egymás között kifejtenek, hogy a tengeri forgalom közvetitésében részt vegyenek. Ezzel karöltve minden állam kiváló törekvést fejt ki, hogy saját tengerészetét támogassa és annak helyzetét a nagy nemzetközi versenyben megszilárdíthassa. Tényleg az egyes államok saját tengerészetének erejétől és üzemképességétől függ, hogy az illető állam saját tengeri forgalmának ellátását czéltudatosan irányíthassa és megóvja magát attól, hogy ezen forgalom kizárólag idegen vállalatoknak, esetleg más czélt szolgáló üzletkörére legyen utalva. Ily módon már régebben előállott annak szüksége, hogy egyes államok ugy saját forgalmi igényeik kielégítése, mint az idegen verseny ellensulyozása végett tengerészetüket közvetlen állami segélylyel támogassák. Francziaország volt az első, mely rendes szerződéses hajózási vonalak segélyezése mellett, a szabad tengeri hajózást magában véve is segélyezte. Az 1881. évi január hó 29-én kelt franczia törvény értelmében nemcsak a hajóépités, hanem a hajózás segélyezésére is hozattak szabályok. Hasonlóan cselekedett Olaszország is, mely 1885. évi deczember hó 6-án hozta meg a hajóépités és a szabadhajózás segélyezésére vonatkozó első törvényét.

A tengerészetünk segélyezésének szüksége nálunk is csakhamar felmerült. A mi kereskedelmi hajóállományunk ugyanis huzamos időn át csupán vitorlásokból állott, mely vitorlások az 50-es és 60-as években az akkori viszonyok között a tengeri forgalom ellátásában tekintélyes helyet is foglaltak el, de a gőzhajózás nagy előnyeivel szemben e helyet továbbra fentartani képesek nem voltak. Hykép vitorlás hajózásunk a feltartóztathatlan hanyatlás utjára jutott és mivel hajótulajdonosainknak nem volt módjukban az értékvesztett vitorlásokat a kor igényeinek megfelelő gőzhajókkal felcserélni, saját gözhajóállományunk hosszabb időn át nem mutatott fel más nagyobb gözöst, mint a melyeket az Adria társaság a vele fennálló szerződés alapján a kikötött járatok teljesítésére szerzett be. Ezen állapoton javitandó, az 1903 : XXII. törvényczikk a tengeri szabad hajózásunk fellendítése érdekében a következő intézkedéseket tette: megállapitott beszerzési segélyeket, a melyek a hajótulajdonost a hajó beszerzése után minden különösebb ellenszolgáltatás nélkül megillették, továbbá külön segélyeket engedélyezett azon esetekre, ha az illető hajó a hazai forgalom érdekében teljesített járatokat. Ezen felul a hajók után adó és illetékkedvezményeknek adatott hely. Az 1893: XXII. törvényezikknek hajózásunk fellenditésére kedvező hatása volt abban az irányban, hogy a hajóállományunk szaporodott. A törvény tíz évi hatálya alatt 23 segélyre jogosult gözös 43.196 tiszta tonnatartalommal szereztetett be, sőt a beszerzések oly mérvet öltöttek, hogy az évi 200.000 koronával számított hitel, melylyel az idézett törvényezikk a szabadhajózásra évenként fordítható segélyeket korlátozta. már 1901. óta nem volt elégséges a beszerzési segélyek ezimén felmerült igényeket kielégiteni. Ellenben az 1893 : XXII. t.-czikknek azon másik czélzata, hogy hajósvállalataink külön segély nyujtása által a hazai forgalom emelésére használják hajóikat, csak szerény mérvben valósult meg. Egy-egy évben átlag mintegy 10 járat teljesittetett csupán olyan viszonylatban, a melyért a külön segélyek megállapíttattak és ezen járatok közül is csak elvétve volt olyan, a mely Fiume számára uj forgalmi összeköttetést létesített. A szabadhajózás segélyezésétől függetlenül az 1895: XXXIV. t.-cz. külön intézkedéseket tett a hazai hajóépités fellenditésére, mely czélból egyrészt a hajótestek építéseért és másrészt a hajógépek készitéseért az illető hazai gyár számára külön segélyeket állapított meg. Ezen törvény szintén 10 évi hatálylyal alkottatott, azonban fennállásának egész ideje alatt ugyszólván teljesen hatástalan maradt, mivel egyetlen hajóépitő telepünk, mely Fiuméban 1893-ban létesült, üzemét néhány évi kisérletezés után beszüntette. Még mielőtt az 1893: XXII. törvényezikk hatálya megszünt, kezdeményezés történt arra nézve, hogy ezen törvény, mely mint emlitve volt. 1901-től kezdve a segélyszükséglet fedezésére sem nyujtott eleg ndö alapot, a változott viszonyoknak megfelelően átdolgoztassék. Az ez alapon készült törvényjavaslat 1901. évi szeptember hó 1-én a képviselőházhoz be is lett nyujtva (1. 1901. évi Irományok 19. sz.) azonban annak tárgyalására nem került a sor és utóbb különös tekintettel arra, hogy a hajóépités segélyezésének szintén szükségessé vált ujra rendezése a szabadhajózás támogatásának ügyével szoros kapcsolatban van ezen két kérdés együttes felölelésével egy újabb törvényjavaslat dolgoztatott ki, mely 1902. decz. 19-én lett a képviselőház elé terjesztve (1. Irományok 287. sz.). Ezen ujabb javaslat az 1903. év elején a képviselőház közlekedési és közgazdasági bizottságaiban több pótlással el is fo

megszabott korlátok között állami segélyben részesülnek. E segély

kétféle :

1. hajóbeszerzési,

2. járatsegély.(1)

gadtatott, de a végleges letárgyalásra ezuttal sem jutott a sor. Az ügy ilyetén elhuzódása a szóban levő közgazdasági érdekekre annál hátrányosabb, mivel időközben a fentebb idézett mindkét törvényczikk hatálya lejárt a nélkül, hogy ez ideig szabadhajózásunk és hajóépítőiparunk segélyezésére ujabb törvényes intézkedések hozhatók lettek volna. Sürgős gondoskodást igényel ennélfogva, hogy a hatályukat vesztett intézkedések helyébe az ügy helyes rendezésére a fenforgó összes érdekek figyelembevételével uj szabályok léptettessenek életbe. Ezt czélozza ez a törvényjavaslat. Mielőtt azonban annak részletes indokolására áttérnék, szükséges, hogy a szóban levő segélyezések különböző rendszereit az idevonatkozó külföldi törvények ismertetése kapcsán kifejtsem.

---

Francziaországban a tengeri hajózás általános segélyezésének szüksége különösen annak folytán lépett előtérbe, hogy az idegen hajókra kiróva volt külön illeték (surtaxe de pavillon) megszüntetésével az idegen tengerészet a franczia hajókat a franczia kikötők forgalmának ellátásából is mindinkább kiszorította. A helyzet javítására a már idézett 1881-iki törvény egyrészt a belföldi hajóépités előmozditása czéljából vashajókért tonnánként 60 frank, továbbá hajógépeknél a felhasznált anyag 100 kg.jaként 12 frank segélyt engedélyezett, másrészt pedig a hajók üzemben tartásának megkönnyítése ezéljából a járatsegélyek rendszerét honositotta meg. A járatsegély, mely kizárólag oczeȧni járatok teljesítésénél volt esedékes tiszta, tonnánként és 1000 tengeri mérföldenként a hajó első évében 1 frank 50 cent.-et tett ki, évenként 5 centime csökkenéssel; külföldön épült hajókért e segélynek csak fele volt fizetendő. Ugyanezen törvény keretében azonban a hajóépitésnél felhasznált anyagok vámmentes behozatalára vonatkozó jogositvány hatályon kivül helyeztetett, ugy, hogy az engedélyezett épitési segélyek inkább csak a bel- és külföldi anyag közötti értékkülönbség kiegyenlítésére voltak szánya. Tényleg a törvény nem is volt képes a Francziaországban való hajóépitésnek nagyobb lendületet adni és a törvénynek hatása leginkább abban nyilvánult, hogy a külföldön épült hajóknak bár ezek után a rendes járatsegélynek csak fele engedélyeztetett elsőbbség adatott. Ezen visszás állapot megszüntetése érdekében az 1893. jan. 30-án kelt franczia törvény a külföldön épült hajóknak járatsegély hez való igényét teljesen megszüntette s egyuttal a segélytételeket némileg felemelte. Nevezetesen a vashajók építésének előmozdítására a segély brutto tonnánként 65 frankra, a hajógépekért járó segély pedig 100 kg.-ként 15 frankra emeltetett. A járatsegély, mely ezentul csak Francziaországban épült hajókkal volt megszerezhető, kétféle tételben állapittatott meg: a gőzösök számára 1 frank 10 centime és a vitorlások számára 1 frank 70 centime alaptétellel brutto tonnánként és 1000 tengeri mértföldenként. A franczia hajóépités fellenditését ezen törvény sem volt képes jelentékenyen előmozdítani, e mellett a jelzett prohibitiv intézkedések folytán a franczia tengerészetnek külföldön épült hajókkal való gyarapodása is akadályozva volt. E helyzet javítása czéljából 1902. ápr. 7-én uj törvény hozatott, a mely kétféle segélyezési rendszert állapított meg. Az egyik rendszer szerint a hajók üzemsegélyben (compensation d'armement) részesülnek, mely az üzembenlét tartama alatt naponként és brutto tonnánként számittatik, mig másfelől a járatsegélyek (primes de navigaation) rendszere továbbra is fentartatott, de megjegyzendő, hogy a külföldön épült hajók után csupán az üzemsegélyek igényelhetők, ellenben a Francziaországban épült hajók az üzem- és a járatsegélyek között tetszés szerint választhatnak. Az üzemsegélynek eredetileg megállapitva volt tételei nem sokáig voltak érvényben, a mennyiben azok az alább ismertetendő 1906. ápr. 19-én kelt franczia törvénynyel módosittattak. A mi a járatsegélyeket illeti, ezek az 1902. ápr. 7-iki törvényben ugy a gőzösökre, mint a vitorlásokra nézve az első évben egyenlő tétellel és pedig brutto tonnánként és 1000 mérföldenként 1 frank 70 centime-mel állapittattak meg, oly különbséggel azonban, hogy ezen járatsegély, mely a hajók 12 éves koráig engedélyeztetik, a gőzösöknél az első 4 évben évi 4, a második 4 évben évi 8 és a harmadik 4 évben évi 16 centime-mel, a vitorlásoknál pedig évi 2, illetve 4 és 8 centime-mel csökken. A 7000 tonnásnál nagyobb gőzösöknél és az 1000 tonnásnál nagyobb vitorlásoknál a többletet képező tonnatartalom a segély engedélyezésénél figyelmen kivül hagyatik. A segélyek az esetben, ha a gőzös a próbajáraton félrakománynyal nem ér el óránként 12 tengeri mértföld sebességet, 5%-al, ha 11 tengeri mértföld sebességet sem ér el, 10%-al csökkennek. A nemzetközi parthajózási forgalomban teljesített járatokért a segélynek csak 2/3-a jár. Ha a hajó Francziaországból való elindulásától számítva, visszaérkezéséig

(1) Az 1. §. felsorolja a segélyeket, melyek a szabadhajózási hajók után engedélyeztetnek. Az osztrák törvénynek az a határozata, mely kifejezetten utal arra, hogy az ott segélyezhető hajók legalább kétharmadrészben osztrák állampolgárok tulajdonában kell hogy legyenek, megfelelő alkalmazást nem igényel, mivel a tengeri kereskedelmi hajók lajstromozásáról szóló 1879. évi XVI. t.-czikk értelmében magyar tengeri kereskedelmi hajónak csak az tekintetik, illetve a magyar lajstromokba csak az a hajó iktatható be, a mely legalább kétharmadrészben magyar állampolgárok, avagy a magyar korona országaiban székelő részvénytársaságok birtokában van. Elégséges ennélfogva a segélyigényt általában véve a magyar hajókra kimondani, mely megjelölésben azon követelmény, hogy a hajók legalább kétharmadrészben magyar vállalatok tulajdonában legyenek. valamint az is, hogy a hajóknak a magyar korona országai területén kell anyakikötővel birni, az 1879. évi XVI. t.-czikk rendelkezései szerint már bennfoglaltatik. (Min. ind.)