4. §. A kedvezmények engedélyezése, érvénybe lépésének napja és érvényének tartama felől a kereskedelemügyi minister a pénzügyministerrel és mindazon esetekben, a midőn a mező- és erdőgazdaság érintve van, a földmivelésügyi ministerrel is egyetértőleg, a mezőgazdasági szeszfőzdékre nézve pedig a földmivelésügyi minister a kereskedelemügyi és pénzügyministerekkel egyetértőleg határoz.

A kedvezmények az érvénybe lépés napjától számitva legfeljebb tizenöt évre engedélyezhetők.

A kedvezmények engedélyezését a kedvezményezendő ipari létesítmény üzemben helyezésének napjától számitott egy éven belül lehet kérelmezni, ezen az időn túl a kedvezmények engedélyezése csak az 5. §. eseteiben kérelmezhető.

A kedvezmények az ipari vállalat létesítése előtt is biztosithatók. Az ekként biztositolt kedvezmények hatályukat vesztik, ha a kedvezményezett vállalat az engedélyben meghatározott naptól számitott két éven belül üzemét meg nem kezdi.

Az 1899. évi XLIX. t.-czikk alapján megadott vagy előzetesen biztositott kedvezmények érintetlenül maradnak. Ezek a kedvezmények a jelen törvényben megszabott korlátok között az illető vállalatok fennállása vagy továbbfejlesztése érdekében meghosszabbithatók, a mennyiben oly iparvállalatokra vonatkoznak, a melyek a jelen törvény értelmében kedvezményekben részesithetők, de ezen meghosszabbitás a régi törvény alapján már megadott kedvezményi idővel együtt 15 évnél hosszabb időre nem terjedhet.

A kedvezmények meghosszabbitása azok lejárta után kérelmezhető. A lejárat napjától számitott egy év után beadott ily kérelem figyelembe nem vehető. (1)

5. §. Felhatalmaztatik a kereskedelügyi minister, hogy a pénzügyministerrel egyetértve, kivételesen oly esetekben, midőn azt fontos köz

kössék egybe. Ugyancsak a speculatió kizárását czélozza azon további kiegészités is, hogy a munkáslakasnak épített épületek csakis addig részesittessenek kedvezményben, a meddig valóságban munkáslakásul szolgálnak. (Képv. közgazd, bizotts.)

(1) A törvényjavaslat 4. § a lényegében megfelel az 1899. évi XLIX. t.-cz. 3. §-a rendelkezéseinek azzal a változtatással, hogy egyrészt a kedvezmények a vállalat üzembehelyezésének napjától számított egy év alatt kérelmezendők, mig az eddigi törvény három évi időt állapított meg erre; másrészről rendelkezést tartalmaz a kedvezmények előzetes biztositása tekintetében is, kimondva, hogy ez utóbbi esetben a kedvezmények hatályukat vesztik, ha a vállalat az engedélyezés napjától számított két év eltelte előtt üzemét meg nem kezdi. A kedvezmények kérelmezésének csupán egy évre való korlátozását mely a lejárt kedvezmények meghosszabbitása esetére is vonatkozik czélszerűségi szempontok indokolják. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy gyakran csak azért kérelmeztetik későbben a kedvezmények engedélyezése, hogy az üzembehelyezés ideje lehetőleg későbbi időpontra legyen tehető, a mi azért fontos, mert akkor, ha ez sikerül, a kedvezmények későbbi időpontban járnak le, a mikor az adó alá vonás már nagyobb anyagi terhet jelentene. Egy évi határidő minden körülmények között teljesen elegendő a kedvezmények kérésére és igy ez az időpont választatott erre. Ugyanezt az időpontot állapitja meg a javaslat a kedvezmények meghosszabbítása eseteire is, a mit kizárólag a végrehajtás rendjén szerzett tapasztalatokra alapit. Ugyancsak a végrehajtás körül szerzett tapasztalatok teszik kivánatossá a kedvezmények előzetes biztosításának is a törvényben való szabályozását. A gyakorlatban ez nem uj már, gyakoroltatik évek óta, mert minden uj vállalat létesítésénél az illető mindenekelőtt az iránt szerez biztositást, hogy a törvényben biztositott kedvezmények engedélyeztessenek részére. Ez az ugynevezett előzetes biztosítás. Nehogy azonban indokolatlanul kihuzhassa a vállalkozó a biztositott kedvezmények gyakorlati alkalmazását, vagyis gyáralapítási tervek évek hosszu során át indokolatlanul függőben ne lehessenek, illetőleg, hogy az ily irányban folyamatba tett tárgyalások rendes időn belül tényleg lebonyolittassanak. a javaslat az ily előzetesen biztositott kedvezmények hatályát záros határidőhöz köti, két évben állapitva meg azt az időt, melyben a vállalat - a kedvezmények különbeni elvesztése mellett tényleg üzembe helyezendő. (Keresk. min. ind.)

gazdasági érdekek kivánják, a jelen törvény 1. §-ának 1. bekezdésében körülirt, már fennálló gyáraknak, illetve ipartelepeknek is megadhassa időlegesen a jelen törvényben biztositott kedvezményeket, részben vagy egészben, tekintet nélkül arra, hogy azok előzőleg részesültek-e már az 1881. évi XLIV. vagy az 1890. évi XIII. vagy az 1899. évi XLIX. törvényczikkek alapján ily kedvezményekben. Ez a kedvezmény azonban csak egész iparágaknak adható. Ezen szakasz értelmében azonban se a törvényhatósági, se a községi adók és pótadók elengedés tárgyát nem képezhetik.(1) 6. §. A kereskedelemügyi minister felhatalmaztatik, hogy:

a) a jelen törvény 1. és 2. §§-ban emlitett gyárak és ipartelepek épitéséhez vagy megnagyobbitásához szükséges épitési anyagokat, nemkülönben az azok felszereléséhez és berendezéséhez szükséges gépeket, gépalkatrészeket és általában berendezési tárgyakat a magyar királyi államvasutakon és állami garancziát élvező vasutakon az önköltségek megtéritése mellett szállithassa, illetőleg szállittathassa;

b) az ipari, mezőgazdasági, erdészeti és bányászati vállalatok részére szükséges iparvágányokat az a) alatt emlitett vasutak által az önköltségek megtérítése mellett épittethesse;

c) az a) alatt emlitett vasutak tolatási költségei tekintetében az ipari vállalatok részére az önköltségi dijakat engedélyezhesse, esetleg ezen vállalatokat a tolatási költségek alól bizonyos időre fel is menthesse. (2)

(1) Messzemenő és az eddigi törvényektől lényegesen eltérő jogot, illetőleg kedvezményt engedélyez a törvényjavaslat 5. §-a. Az a rendelkezés, hogy kivételesen, midőn azt fontos közgazdasági érdekek kivánják, már fennálló gyárak, illetve ipartelepek is részeltethetők az állami kedvezményekben, az 1899. évi XLIX. t.-czikkben is (3. §.) foglaltatott. Az ott megadott felhatalmazásra tényleg szükség is van. Igazolta ezt a hazai papirgyárak helyzete, melyen lényegesen segitett ezen felhatalmazás igénybevétele. Az a körülmény, hogy eddig csupán ez egy esetben vétetett ez a felhatalmazás igénybe. bizonyítja, hogy ez a messzemenő discretionalis jog esak a legnagyobb szükség esetén vétetett igénybe. Ezen felhatalmazásnál azonban még messzebb megy a jelen törvényjavaslat 5. §-ának az a rendelkezése, hogy oly esetekben, midőn azt fontos közgazdasági érdekek kívánják, kivétslesen oly már fennálló. a törvényjavaslat 1. §-a alá eső gyárak és ipartelepek is részesíthetők a törvényben biztositott kedvezményekben, melyek előzőleg már részesültek állami kedvezményekben, még pedig akár az 1881. évi XLIV., akár az 1890. évi XIII., akár pedig az 1899: XLIX. t.-cz. alapján. Ez a rendelkezés tehát azt jelenti, hogy egy izben már tizenöt évi kedvezményt élvezett ipari vállalat ujabban is részesithető tizenöt évig terjedhető kedvezményben. Ez a kedvezmény ugyan igen nagymérvi, de biztosítása jelenlegi gazdasági viszonyaink mellett, illetőleg az előre való gondoskodás arról, hogy szükség esetén igénybe legyen vehető, feltétlenül szükséges. Gazdasági viszonyaink jelen bizonytalan helyzete, ipari viszonyaink fokozatos átalakulása és az esetleg érvényesülhető egyenetlen versenyeszközök mellett nincs kizárva, hogy egyes gyáripari ágaink rendkivüli védelemre szorulhatnak. Erre az esetre lesz igénybe vehető az ezen szakaszban megadott felhatalmazás, mely egyes vállalatokra sohasem lesz alkalmazható, hanem mindenkor csak egészi parágakra. Ebben az utóbbi körülményben rejlik egyuttal biztositéka is annak, hogy ez a felhatalmazás tényleg csak akkor és csak kivételesen fog igénybe vétetni, ha tényleg nagyon fontos közgazdasági érdekek fogják azt kivánni. (Keresk. min. ind.)

Az 5. §. a ministeri indokolás szerint is egyes iparágak kivételes védelemben részesitésére vonatkozik, s ehhez képest a bizottság ezt az értelmet erősebben kidomboritotta a szövegben, s egyuttal kimondani javasolja, hogy az ezen szakaszban foglalt esetekre a községi és törvényhatósági pótadót ne engedhesse el a minister, miután itt már fennálló gyárak terheinek könnyítéséről van szó, s megzavarhatná az autonom testületek háztartását, ha apózó objektumok időközben vétetnék ki a pótadók alól. (Képv. közig. bizotts.)

(2) A 6. §. kiterjeszti a vasuti kedvezményeket. Eddig a m. kir. államvasutakon és a kamatgarantiát élvező vasutakon a kedvezményezett gyárak épitéséhez és berendezéséhez szükséges anyagok és tárgyak önköltségen való szállitása volt csak biztositva. A javaslat fentartva ezt a kedvezményt, jövőre nézve felhatalmazza a kereskedelemügyi ministert, hogy a gyáraknak általában, tehát nemesak a kedvezményekben részesülőknek, az iparvágányoknak önköltségen való épittetését és a tolatási költségek leszállitását egészen az önköltségekig, sőt utóbbiak teljes elengedését is bizonyos időre biztosithassa. Az ily vasuti kedvezmények szorosan véve nem is tartoznának törvénybe, mert a tarifapolitika administrativ ügykörbe tartozván, az a kereskedelemügyi minister rendelkezési jogkörébe esik. Az

7. §. Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi minister, hogy a jelen törvény alapján engedélyezhető kezdvezmények megadását a pénzügyministerrel egyetértőleg a kedvezmények tartamára, a vállalatok helyére, nagyságára, átruházhatóságára, termelésük mennyiségére, az alkalmazottak számára és minőségére vonatkozó, vagy a hazai ipar fejlesztése érdekében egyébként szükségesnek mutatkozó feltételekhez köthesse, különös figyelemmel a hazai munkások és tisztviselők alkalmazására, a kikre nézve megállapittatik, hogy legalább 75%-nak magyar honosságunak kell lenni. Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi minister, hogy indokolt esetekben ezen feltételt módosíthassa.

A kedvezményekben részesülő gyárak, illetve ipartelepek kötelesek összes épitési és berendezési tárgyaikat, valamint az üzemükhöz szükséges anyagokat és félgyártmányokat, a mennyiben ezek a magyar korona országaiban megfelelően készülnek, illetve termeltetnek, a hazai ipar, illetve termelés révén beszerezni. A kereskedelemügyi minister indokolt esetekben felmentést adhat. (1)

8. §. A gyárak és ipartelepek javára az 1881. évi XLI. törvényezikk értelmében kisajátításnak van helye állami, törvényhatósági, községi, városi vagyont képező ingatlanokra és ugyanilyen kisajátításnak van helye gyári, mezőgazdasági és erdészeti czélokra szolgáló iparvágányokra, sodronypályákra, világitási vagy erőátviteli és csővezetékekre, valamint az üzemhez nélkülözhetetlen, az 1885: XXIII. t.-cz. alapján hatóságilag engedélyezett vizművekre, szivattyu-telepekre és emelő berendezésekre, ha ezek az ingatlanok kizárólag mezőgazdasági vagy erdészeti megművelés alatt állanak vagy parlagon hevernek.

Kisajátításnak azonban nincs helye, ha ezek az ingatlanok egyházi, vallási, közoktatási, tudományos vagy kegyeletes czélokra szolgálnak, illetve ilyen rendeltetéssel birnak.

Gyári, mezőgazdasági és erdészeti czélokra szolgáló iparvágányokra, sodronypályákra, világitási vagy erőátviteli és csővezetékekre, valamint az üzemhez nélkülözhetetlen, az 1885 XXIII. t.-czikk alapján ható

eddigi három hasonló törvény azonban az önköltségi szállitási kedvezményekre is kiterjedvén, az ujabb vasuti kedvezmények is ide voltak felveendők, a mi egyébként czélszerű is, hogy ennek révén az iparvállalatot létesiteni akaró tőke eleve tájékozva legyen a nyerhető kedvezményekről. Az iparvágányok tekintetében eddig némileg tartózkodó állást foglalt el a vasuti igazgatás. Ezt a felfogást nem oszthatom, a mennyiben az iparvágány mindenképen alkalmas a vasut forgalmának növelésére és mint ilyen, lehetőleg előmozditandó. (Keresk. min. ind.)

(1) A javaslat 7. §-ának első bekezdése lényegében azonos az 1899: XLIX. t.-cz. 6. §-ával, csupán a kedvezmények engedélyezéséhez kötött feltételek körét terjeszti még ki. Egészen uj rendelkezést tartalmaz ellenben ezen szakasz második bekezdése, mely fentastva indokolt esetekre a kereskedelemügyi minister felmentését. kötelezi a kedvezményekben részesülő vállalatot, hogy e gyárának épitéséhez és berendezéséhez, ugyszintén az üzemhez szükséges anyagokat, felgyártmányokat és tárgyakat, a menynyiben a magyar korona országaiban megfelelően készülnek, illetve termeltetnek, a hazai ipar, illetve termelés révén tartoznak beszerezni. Akkor, midőn az állam rendkívüli kedvezményeket nyujt az iparnak, illetve rendkívüli eszközökkel fejleszti azt, a legkevesebb, a mit attól megkövetelliet, hogy a hazai ipari termelést maga részéről is előmozditsa, illetve, ha hazai anyagok rendelkezésére állanak, ezek feldolgozására legyen köteles. Ez a feltétel a kedvezmények és államsegély engedélyezésekor eddig is kiköttetett, de sokkal hatékonyabban lesz tlkalmazható, ha erre nézve törvényes kötelezettség áll fenn. Ezzel a kötelezettséggel szemben azonban gondoskodni kell oly eshetőségekről is, ha a hazai termelés az ezen rendelkezéssel neki biztositott helyzetét indokolatlanul kivánná kihasználni, mivel szemben viszont védeni kell a keletkező uj ipart, el is tekintve attól, hogy a nyujtható kedvezmények pénzértéke esetleg kisebb lehet, mint a befektetéseknek ily módon való emelkedése vagy az üzem költségei. Ily esetekre szolgál a kereskedelemügyi ministernek e szakaszban adott felhatalmazás. (Keresk. min. ind.)

ságilag engedélyezett vizművek, szivattyu-telepek és emelő berendezések javára ugyanazon keretben és feltételek között magántulajdonban lévő ingatlanok is vonhatók az 1881. évi XLI. t.-cz.-ben foglalt kisajátítás alá.(1)

9. §. A kereskedelemügyi minister felhatalmaztatik, hogy oly esetekben, midőn valamely iparvállalat létesitését, kibővitését, vagy fentartását általános közgazdasági érdekek teszik kivánatossá, a hazai ipari termelés fokozása vagy biztositása czéljából egyes vállalatoknak az iparfejlesztési czélokra rendelkezésére bocsátott fedezet terhére akár egyszer s mindenkorra, akár több évre szóló államsegélyt engedélyezhessen, vagy ily vállalatok létesítését esetleges állami részesedés utján is előmozdithassa.

Az iparfejlesztés czéljaira rendelkezésre bocsátott fedezet terhére a házi és kisipar is megfelelően támogatandó.

Oly esetekben, midőn az engedélyezendő segély teljes összege ötvenezer koronát meghalad, vagy a midőn állami részesedés esete forog fenn, az országos ipartanács állandó bizottsága meghallgatandó; oly összeg engedélyezéséről, illetve lekötéséről pedig, mely az illető évre megszavazott költségvetési hitelt meghaladja, az országgyülésnek előzetes jelentés teendő és az ily engedélyezés csak akkor tekinthető jogérvényesnek, ha az arra vonatkozó jelentést az országgyülés elfogadta.

Államsegélyek csakis oly időben engedélyezhetők, a mikor megszavazott költségvetési, vagy felhatalmazási törvény hatályba van.

A 7. §. rendelkezései az államsegélyre, illetőleg az államsegélyben részesülő gyárakra és ipartelepekre megfelelően alkalmazandók. (2)

(8) A gyáripar eddig igen sok esetben nagyon nélkülözte a kisajátítási jogot a mi sok vállalat kiterjedésének utjában áltott. Nem ritkán egészen kicsinyes szempontok hiusitották meg nagy vállalatok létesítését vagy kibővítését. Ezt kivánja megakadályozni a 8. §.. mely a gyárakat és ipartelepeket. azon vállalatok közé sorozza, a melyek javára ugy a telep területére, valam nt az ahhoz vezető utakra iparvágányokra, sodronypályákra és az üzemhez nélkülözhetetlen vizmüvekre kisajátításnak van helye, mely kisajátításnak bizonyos korlátait is felállitja a javaslat, nehogy az fontos érdekeket sérthessen. Ezzel a kisajátítási joggal egyuttal pótoltatik az a hiány, hogy iparvágányok és sodrorypályák czéljaira kisajátításnak nines helye, a mi eddig már nagyon sok esetben igen nagy közgazdasági és forgalmi hátrányokkal járt. Elvégre nagy iparnak létesitése elsőrangu országos érdek. Nagy ipar létesitését legtöbb esetben kicsinyes magánérdekeknek alárendelni nem lehet, ezért ki kell terjeszteni a kisajátítási jogot a javaslat által tervezett módon, a mi egyuttal kifejezésre juttatja azt az álláspontot. is, hogy a gyáripar létesítése közérdek is. (Keresk. min. ind.)

A 8. §. a bizottságban jelentős változáson ment át, a mennyiben a kereskedelemügyi minister ur elejtette azt a kivánságot, hogy a gyárak és ipartelepek részére magántulajdonban lévő ingatlanok is kisajátíthatók legyenek, hanem ezt a kisajátítást egyedül iparvágányokra, sodronypályákra és nélküJözhetlen vizművekre korlátozta s ehhez még az igazságügyi minister ur füzte hozzá azt az indítványt, hogy ezen kisajátítás által egyházi, vallási, közoktatási czélok ne sértessenek. Ezek alapul vétele mellett állapitotta meg a bizottság a 8. §-t s a kereskedelemügyi minister ur javaslatára még anynyiban is kiegészitette az eredeti tervezetet, hogy ne csak gyári és ipart, hanem mezőgazdasági stb. czélra szolgáló hasonló dolgok is ugyanilyen kisajátítás alá essenek s még azt is hozzáfuzte mindezekhez a bizottság, hogy ezen összes feltételek fenforgása eseten is csak parancsoló szükség esetén vonathassék kisajátítás alá a magántulajdon. (Képv. közyazd. bizotts.)

(9) A javaslat 9. §-a törvénybe kivánja iktatni azt az eddigi, az évi költségvetési törvényeken alapuló gyakorlatot, hogy oly esetekben, midőn valamely iparvállalat létesítését, kibővitését vagy fentartását általános közgazdasági érdekek teszik kivánatossá, a hazai ipari termelés fokozása vagy biztositása czéljából a kereskedelemügyi minister államsegélyt is engedélyezhessen. Az államsegély engedélyezésének kérdése tekintetében nagyon eltérők nálunk még a vélemények. Ezeket tisztázni mulhatatlanul szükséges. Ha Magyarország parpolitikájának megindulásakor a vámterületi önállósággal ́ rendelkezett volna, ha ennek következtében ipara élvezte volna azt a természetes védelmet, melyet a vámok nyujtanak: nem lett volna szüksége az iparnak rendkívüli állami eszközökkel való fejlesztésére. Amde helyzetünk egészen más, iparunk ezzel a védelemmel nem rendelkezett és nem rendelkezik ma sem, minelfogva arra az esetre, ha teremteni akarunk nagy ipart, gondoskodnunk kell bizonyos támogatásról is, mely annak létesítését előmozd itsa. Mindenütt, még fejlett iparral biró államokban is. minden uj iparvállalat hátrányban van a már régi, tőkéjében törlesztett. piaczán megszilárdult iparvállalattal szemben. Mennyivel inkább utt, a hol az ipartelepnek magának kell még munkásai

10. §. A kereskedelemügyi minister az engedélyezett kedvezményeket a pénzügyministerrel egyetértőleg egészben vagy részben megvonhatja, ha a kedvezményben részesitett gyár vagy ipartelep a jelen törvény alapján kikötött feltételek valamelyikének meg nem felel, vagy a 7. §. második bekezdésében megszabott kötelességét megszegi, vagy a vállalat tulajdonosa nyereségvágyból eredő bűntett vagy vétség miatt jogerősen elitéltetik. Megvonandó továbbá az engedélyezett kedvezmény, ha a vállalat tulajdonosa államellenes magatartást tanusit, az állam, az alkotmány ellen izgat se miatt a büntetőbiróság vagy fegyelmi hatóság jogerősen elitéli. (1) 11. §. A kedvezményekben való részesités (4. §.) a hivatalos lapban közzéteendő a kedvezmények engedélyezéséről a belügyminister és a pénzügyminister, továbbá az illetékes törvényhatóság és ennek utján az érdekelt község, az illetékes kereskedelmi és iparkamara, az illetékes m. kir. pénzügyigazgatóság (Budapesten a kir. adófelügyelő és a m. kir. közp. dij- és illetékkiszabási hivatal), végül az illetékes kerületi kir. iparfelügyelő értesitendő.

kiképzéséről is gondoskodnia és piaczokat is szerezni magának! Ez igen tekintélyes anyagi áldozatokkal jár, melyeket a vállalkozás nem visel, ha nem támogattatik benne. Az a támogatás, melyet eddig nyujtottunk, tulajdonképen elenyésző csekélység azon áldozatokhoz képest, melyeket az uj iparvállalatnak az első időben hoznia kell és azon előnyökkel szemben, melyet minden nagyobb gyári vállalat közgazdasági és állampénzügyi szempontból bir. Az államsegélyek nyujtásának rendszere nemcsak nem mellőzhető a mi jelen viszonyaink között, hanem ellenkezőleg még fokozandó is, ha komolyan akarunk nagy ipart teremteni. Mert mi legyen az a vonzó erő, a mi a tőkét iparvállalati befektetésre serkentse nálunk? Csak az addig nyujtandó kedvezmények és előnyök, mig a vállalat annyira megerősödik, hogy a küzdelmet a versenynyel felvehesse. Ha ezt nem nyujthatjuk, akkor meddő minden törekvésünk. Már pedig, ha gazdasági önállóságra akarunk törekedni, akkor az első feltétel erős gyáripar teremtése. Ezt addig kell megteremtenünk, mig gazdasági viszonyaink ujabb berendezésének időpontja elérkezik, hogy akkor már oly iparral rendelkezzünk, melyre az ország megnyugvással támaszkodhassék. A törvényjavaslat hatálya az állami kedvezményeket illetőleg ugyanesak 1915 végéig terjed és ezzel is jelezni kívánja egész törekvésünk irányát, t. i. hogy addig teljesen elő kell készülni, mindozonáltal szükségesnek tartom itt is jelezni, a mit fentebb már emlitettem hogy meggyőződésem szerint a hazai iparnak állami istápolása még a vámterületi önállóság mellett is legalább az első években szükséges lesz, hogy annak fejlődése irányitható legyen. A javaslat szándékosan nem emliti fel a segélyezésekre szolgáló fedezetet, hanem csak általánosságban tesz emlitést a kereskedelemügyi miniszternek iparfejlesztési czélokra rendelkezésére bocsátandófedezetről. Ennek magyarázata az, hogy a kormány nagyszabásu iparpolitika tervével foglalkozván, azon aránylag szerény az 1907. évre pl. 2.400.000 koronában előirányzott költségvetési adományon kivül, mely e czélra rendelkezésre áll és rendelkezésre bocsátható, nagyarányu iparfejlesztési alap létesítését tervezi, a melyből azután az iparfejlesztés költségeit fedezné. lly iparpolitika azután valóban a legerősebb intézményes garantiája lenne gazdasági önállóságunknak. melyre minden erőnkből törekednünk kell, melynek biztositásáért semmi áldozat sem lehet sok. (Keresk. min. ind.)

A 9. §-nál a segélyezések kérdésében méltánylással ismerte el a bizottság. hogy ezen törvényjavaslat megszerkesztése erős alkotmányos érzéktől van áthatva, miután köztudomásulag a gyakorlatban már régóta történnek ipari segélyezések, de ez az első eset, hogy ennek törvényi alapot szerzett a kormány. Ez a szakasz még kiegészittetett azzal, hogy a kormány ne csak pénzbeli segélylyel támogathassa a vállalatokat, hanem esetleg megfelelő részesedéssel, s hogy 50.000 koronát meghaladó segélyezéseknél az országos ipartanács meghallgatandó. Ezekhez a pénzügyi bizottság még további alkotmányjogi garantiákat is füzött, a melyek arra czéloznak, hogy a kormány a költségvetési hitel elvén sérelmet ne ejthessen s az ezen törvényben nyujtott discretionarius jogokkal más, mint alkotmányos kormány, ne élhessen, a mely intézkedes azonban nem kiván az alkotmányos kormány részére összegbeli korlátozás lenni. (Képv. közgazd. bizotts.)

(1) A törvényjavaslat 10. §-a a kedvezmények megvonhatása iránt rendelkezik. Ez is uj rendelkezés a törvényjavaslatban. Igaz ugyan, hogy az engedélyezett kedvezmények akkor is megvonhatók, ha erre nézve külön törvényes rendelkezés nincs, mert hisz feltételekhez lévén kötve az engedélyezés, azok be nem tartása elég jogalap a kedvezmények megvonására. Amde ennek daczára is czélszerű volt nézetem szerint a megvonhatásra vonatkozó rendelkezésnek magába a törvényjavaslatba való felvétele, mert szemben a kötelezettségek elvállalásával engedélyezett kedvezményekkel, maganak a törvényjavaslatnak kell rendelkezést tartalmaznia arra az esetre, ha vállalt kötelezettségek nem teljesittetnek. E részben a javaslat annyira szigoru, hogy a feltételek bármelyike nem teljesitese esetén a kedvezmények már megvonhatók. (Keresk. min. ind.)