vény alapján fennálló kerületi munkásbiztositó pénztárnál, köteles a vállalati betegsegélyző pénztárnál bejelenteni.

Önként biztosithatják magukat az e fejezet alatt tárgyalt betegsegélyző pénztáraknál mindazok, kik a vállalattal szolgálati viszonyban állanak, a mennyiben fizetésük, illetve keresetük évenkint kétezernégyszáz koronánál, vagy naponkint nyolcz koronánál nem több, továbbá a biztositottak családtagjai.

142. §. A pénztár alapszabályainak tervezetét a vállalkozó késziti el, s terjeszti elfogadás végett az alkalmazottak gyülése elé. Ha az alapszabályokat a vállalatnál alkalmazott biztositásra kötelezett alkalmazottaknak az alapszabálytervezetben megállapitott számban és módon megválasztandó közgyülési kiküldöttei titkos szavazás mellett általános szótöbbséggel elfogadják, a vállalkozó azokat jóváhagyás végett az állami munkásbiztositási hivatalhoz felterjeszti.

Ha a vállalati pénztár alakitása a 139. §. alapján elrendeltetett, a pénztár alapszabályainak tervezete az állami munkásbiztositási hivatalhoz abban az esetben is felterjesztendő, ha azt az alkalmazottak az első bekezdésben megállapitott módon nem fogadták el; ez esetben az alapszabályokat az állami munkásbiztositási hivatal kötelező hatálylyal hivatalból állapitja meg.

A jóváhagyott alapszabályok a pénztár közgyülésén, a jelenlevők általános többségének hozzájárulásával, az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása mellett módosíthatók.

143. §. Ha a vállalati alkalmazottak még nem tagjai az illetékes kerületi munkásbiztositó pénztárnak, a vállalati betegsegélyző pénztár az alapszabályoknak az alkalmazottak részéről a 142. §. szerint történt elfogadásának napjával megkezdheti müködését. Ha a pénztár nem engedélyeztetik, a vállalkozó a pénztár ideiglenes müködése alatt befolyt bevételekről elszámolni és az esetleges maradványt az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak átadni köteles.

144. §. Az alapszabályokban az igazgatóság elnöksége állandóan a vállalkozóra, vagy annak meghatalmazottjára ruházható.

145. §. A vállalati betegsegélyző pénztárba a betegség esetére való biztositásra fizetendő járulékokat és a pénztár által nyujtandó betegségi segélyeket az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár állapítja meg.

146. §. A vállalkozó, illetve gyáros a vállalati betegsegélyző pénztár törvényszerű kezeléseért és müködése ért saját vagyonával felelős.

A mennyiben a vállalati betegsegélyző pénztár pénzkészlete a folyó kiadások fedezésére elégtelen, a gyáros, illetve vállalkozó köteles a hiányt kamatnélküli kölcsönnel pótolni, melyet az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár a közte és a munkaadó között létesítendő megállapodás értelmében visszafizetni tartozik.

147. §. A vállalati betegsegélyző pénztár bevételei csak a tagoknak e törvény szerinti betegsegélyezésére fordithatók. A könyvvitellel és általában a pénztár kezelésével járó költségeket a vállalkozó, illetve gyáros sajátjából tartozik fedezni.

E törvény 118. §-ának utolsó bekezdése a vállalati betegsegélyző pénztárakkal szemben is alkalmazandó.

148. §. Minden követelés, mely a vállalati pénztár kezeléséből és a számadásokból vagy mulasztások, illetve visszaélések elkövetése esetén az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárt a vállalkozóval szemben megilleti, csőd esetében az 1881: XVII. t.-cz. 60. §-ának 1. pontjában, illetve Horvát-Szlavonországokra nézve az 1897. évi márczius 28-án kelt csődtörvény 50. §-ának 1. pontjában foglalt igényekkel egy osztályba sorozandó.

Az e követelésekre vonatkozó igényeket az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár közvetlenül, vagy a kerületi munkásbiztositó pénztár utján érvényesítheti.

149. §. A vállalati betegsegélyző pénztárt az állami munkásbiztositási hivatal feloszlathatja, illetve annak a kerületi munkásbiztositó pénztárral való egyesitését elrendelheti, ha a vállalkozó a pénztár törvényszerű kezeléséről nem gondoskodik.

Ezenkivül feloszlatandó a vállalati betegsegélyző pénztár, illetve annak a kerületi munkásbiztositó pénztárral való egyesitése elrendelendő : a) ha a vállalat, melyre nézve létesült, megszünt ;

b) ha a biztositásra kötelezett alkalmazottak száma állandóan kétszázon alul csökkent;

c) ha a közgyülés az alkalmazott közgyülési kiküldöttek legalább felének jelenléte mellett és kétharmad szótöbbséggel a vállalati pénztár feloszlatását elhatározza.

Az e szakasz első bekezdésében meghatározott esetben az állami munkásbiztositási hivatal a vállalati betegsegélyző pénztár feloszlatásával egyidejüleg a vállalkozóra a 139. §. második bekezdésében körülirt kötelezettségeket róhatja s tőle ujabb vállalati betegsegélyző pénztár felállitásának jogát elvonhatja. Ezenfelül felelős marad a vállalkozó a kellő könyvvitel és pénzkezelés elhanyagolása folytán az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak okozott kárért.

A feloszlatott vállalati betegsegélyző pénztár vagyona az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárt illeti. A felszámolásból eredő igények a 156. §-ban meghatározott módon érvényesítendők.

150. §. Ha a vállalatnál (gyárban), melynél a betegsegélyző pénztár létesittetett. a munka az üzem természete szerint időszakonkint rendszeresen szünetel, az üzem ujból való megkezdésével a vállalati betegsegélyző pénztár is folytatja müködését.

A vállalati betegsegélyző pénztár müködésének ideiglenes beszüntetéséről, valamint ujból való megkezdéséről a vállalkozó az állami munkásbiztositási hivatalnak nyolcz nap alatt jelentést tenni tartozik.

Ellenben, ha valamely vállalatnál (gyárban) munkahiány vagy más hasonló, nem az üzem természetéből folyó okból szüntettetik meg a munka, ezt a vállalkozó az állami munkásbiztositási hivatalnak a munka beszüntetésétől számított harmincz nap alatt bejelenteni tartozik, mely a vállalati betegsegélyző pénztárt, ha a vállalatnál a munka egészben, vagy több mint felerészben hat hónapnál hosszabb ideig szünetel, feloszlathatja, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztárral egyesitheti.

151. §. Ha a vállalat, melynél a betegsegélyző pénztár létesittetett, uj tulajdonos kezébe megy át, a beállott változást az uj tulajdonos a vállalat tényleges átvételétől számitott harmincz nap alatt az állami mun

kásbiztositási hivatalnak bejelenteni tartozik, mely a pénztár feloszlatása vagy további müködésének engedélyezése iránt határoz. Ha a pénztár fentartása engedélyeztetett, a vállalkozónak a pénztárral szemben fennálló összes jogai és kötelezettségei, még az üzlet átrubázása előtt keletkezett kötelezettségek is, az uj tulajdonosra vagy tulajdonosokra mennek át.

152. §. Az a gyáros vagy vállalkozó, a ki a 150. és 151. §-okban megállapitott bejelentési kötelezettségnek nem tesz eleget, az állami munkásbiztositási hivatal által ezer koronáig terjedhető pénzbirsággal büntethető.

A kiszabott pénzbirság közigazgatási uton a közadók módjára hajtandó be.(1)

153. §. Egyebekben a vállalati betegsegélyző pénztárakra e törvény 113., 122., 125. és 126. §§., a 127. §. 1., 2. és 4-ik bekezdése, a 132, 133., 134. és 137. §§. rendelkezései megfelelő módon alkalmazandók.

XIII. FEJEZET.

Bánya betegsegélyző pénztárak (társládák) és dohánygyári betegsegélyző pénztárak.

154. §. A bányatörvény alapján létesitett és az e törvény 155. §-ában foglalt határozmányoknak megfelelő bányatársládák, ugyszintén a fennálló dohánygyári betegsegélyző pénztárak tagjai nem kötelesek a betegség és baleset esetére való biztositás czéljából az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárba, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztárba belépni, kivéve, ha a bánya-, illetve dohánygyári szolgálatból kilépnek, s oly foglalkozásra térnek át, mely őket az országos pénztárnál való biztositásra kötelezi.

155. §. A bányatársládák és dohánygyári betegsegélyző pénztárak szervezetét, a segélyezés mérvét, a járulékok nagyságát, a kezelés módozatait és a felügyeletet a bányatörvény és az érvényben álló kormányrendeletek, illetve a dohánygyári pénztáraknál az 1891 XIV. t.-cz. alapján alkotott alapszabályok szabályozzák és a bányatársládáknak, ugyszintén dohánygyári betegsegélyző pénztáraknak e rendelkezésekben megállapitott szervezete érintetlenül hagyatik.

(1) A törvény 150-152. §§. arra az esetre intézkednek, ha a vállalat ideiglenes szünetelése következtében a vállalati betegsegélyző pénztárak müködése is beszüntettetik, továbbá ha a vállalat tulajdonosának személyében beálló változások esetében a vállalati betegsegélyző pénztár is uj tulajdonos kezelésébe megy át. A mennyiben a vállalat az üzem természete szerint időszakonként rendszeresen szünetel. természetszerűleg a betegsegélyző pénztár az üzem ujbóli megkezdése alkalmával működését tovább folytathatja, azonban a szükséges ellenőrzés és nyilvántartás czéljából a vállalat a betegsegélyző pénztár ilyen ideiglenes szüneteléséről jelentést tenni tartozik. Ellenben, ha valamely vállalatnál nem az üzem természete szerint periodikusan, hanem munkahiány vagy más okból szünetel a munka és szünetel a vállalati betegsegélyző pénztár müködése is, ebben az esetben, ha a szünetelés hat hónapnál hosszabb ideig tart, a törvényjavaslat szerint az állami munkásbiztosítási hivatal a fenforgó körülmények között a vállalati pénztár müködését, nehogy e pénztárnak esetleges pénzkészletei az országos pénztártól a leszámolás elodázásával elvonhatók legyenek, feloszlathatja. A mennyiben a vállalat uj tulajdonos kezébe megy át, a törvény már a 46. §-ban is felállitott elv analogiájára minden kötelezettséget, mely a vállalati pénztár kezeléséből és a számadásokból kifolyólag a vállalati pénztárt terheli, a mennyiben e követelések a volt üzlettulajdonossal szemben valami okból nem érvényesíthetők, az uj tulajdonosra hárit át abból a czélból, hogy üzletátruházás utján a vállalati pénztár révén őt terhelő kötelezettségek alól a vállalkozó magát ki ne von hassa.

Azonban, ha valamely a bányatörvény alapján létesitett társláda az általa gyakorolt betegsegélyezést a bányászati és kohászati iparban alkalmazottakon kivül e törvény szerint biztositásra kötelezett más egyénekre is kiterjeszti, illetve tagjaiul ilyeneket is felvesz, e tagokra nézve az őket terhelő járulékok legmagasabb mérve tekintetében e törvény határozmányaihoz köteles alkalmazkodni.

E törvény III. fejezetének a betegség esetére való biztositásra fizetendő járulékok mérvére, az V. fejezet 41. §-ának a fizetési kötelezettség mérvére és a VI. fejezetnek a betegség esetében nyujtandó segélyek legcsekélyebb mérvére vonatkozó rendelkezései a dohánygyári betegsegélyző pénztárakra is alkalmazandók.

Üzemi baleset által sujtott dohánygyári munkásokat és azok hozzátartozóit az állam részesiti kártalanitásban, melynek mérve az e törvény VII. fejezetében megállapitottnál csekélyebb nem lehet.

III. RÉSZ.

A vitás kérdések eldöntése körül követendő eljárás és a fel

ügyelet.

XIV. FEJEZET.

A vitás kérdések eldöntése körül követendő eljárás és a választott biró

ságok.

156. §. Azok a vitás kérdések, melyek általában az alkalmazott és a munkaadó között e törvény alapján a betegsegélyezési járulékok és a tagsági igazolványi dijak tekintetében támadnak, valamint azok, melyek egyfelől az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztárak és vállalati betegsegélyző pénztárak, és másfelől a munkaadók között az utóbbiakat a betegség esetére való biztositásból terhelő befizetési és megtéritési kötelezettség iránt, valamint a 66. §. alapján a munkaadó megtéritési igényei, s végül a munkaadókat a 37. és 43. §§. értelmében terhelő balesetbiztositási dijak tekintetében keletkeznek, az iparhatóság által az 1884. évi XVII. t.-czikk 176. §-a szerint döntetnek el, azon eltéréssel, hogy az iparhatóság határozatával meg nem elégedő félnek a határozat kihirdetésétől számítandó 15 nap alatt áll jogában igényeit a törvény rendes utján érvényesiteni. 157. §. Azokat a vitás kérdéseket, melyek az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár és a munkaadók között az utóbbiakat terhelő balesetbiztositási járulékok és tőkeösszegek tekintetében keletkeznek, az állami munkásbiztositási hivatal dönti el.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságának azok a határozatai, melyekkel a IV. fejezet értelmében az üzemeket veszélyességi osztályokba sorozza, továbbá a melyekkel a munkaadók által befizetendő balesetbiztositási járulékokat és tőkeösszegeket felosztja és kirója, az állami munkásbiztositási hivatalhoz felebbezhetők meg.

A felosztás és kirovás tárgyában hozott határozat ellen felebbezésnek,

melynek a befizetési kötelezettségre halasztó hatálya nincs, csak számitási hiba, a beszámitható bérösszegek helytelen megállapítása vagy a veszélyességi arányszám hibás alkalmazása czimén van helye.

A két utóbbi ok esetében azonban a felebbezésnek nem adható hely, ha a bérösszegek helytelen megállapitása vagy a veszélyességi arányszám helytelen alkalmazása a munkaadónak a bejelentés körül elkövetett mulasztására vezethető vissza.

Ha az állami munkásbiztositási hivatal a befizetendő járulék összegét leszállitja, a tartozatlanul befizetett összeg a munkaadónak kifizetendő s az igy előálló hiány a jövő év biztositási költségeihez számitandó.

158. §. Az e törvény alapján betegség és baleset esetére biztositott személyek vagy igényjogosult hozzátartozóik és az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár között betegségi segélyekből és baleseti kártalanitásból folyó vitás ügyek eldöntésére, az e törvény 180. §-ában emlitett kérdések kivételével, minden kerületi munkásbiztositó pénztár székhelyén, annak kerületére kiterjedő hatáskörrel, választott biróság alakittatik.

A kerületi munkásbiztositó pénztárak székhelyén szervezett ez elsőfoku választott biróságok hatásköre azokra a vitás kérdésekre terjed ki, melyek egyfelől a biztositott vagy igényjogosult hozzátartozói, másfelől a kerületi munkásbiztositó vagy a vállalati betegsegélyző pénztárak között az utóbbiak által saját hatáskörükben nyujtandó segélyezésekre és kártalanitásokra vonatkozólag keletkeznek.

Azokban a vitás kérdésekben, melyek a biztositott személyek, illetve hozzátartozóik és az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár között az utóbbi által nyujtandó kártalanitások tekintetében keletkeznek, elsőfokulag a kir. itélőtáblák székhelyén, Horvát-Szlavonországok területén pedig a kereskedelmi és iparkamarák székhelyén alakitott választott biróságok itélnek.

159. §. Minden választott biróság elnökből, ennek helyetteséből, legalább husz ülnökből és megfelelő számu, de legalább tiz helyettes ülnökből áll. Az elnököt, valamint a szükséghez képest egy vagy több helyettesét a választott biróság székhelyén itélő birák sorából az igazságügyminiszter nevezi ki. Tiszteletdijukat az igazságügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg rendeleti uton állapitja meg. A megbizás három évre szól, de megszünik, ha az illető más birói állásra neveztetik ki, vagy ha a választott biróság székhelyén itélő biróként müködni megszünik. Az elnöki állás a szükséghez képest a választott biróság székhelyén müködő kir. biróság létszámába tartozó külön birói állásként szervezhető.

Az ülnökök és helyetteseik a kerületi munkásbiztositó pénztár közgyülése által saját kebeléből, és pedig külön a munkaadók és a biztositott munkások által, egyenlő számban három évre választatnak.

Igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok vagy bizalmi férfiak a választott biróság tagjaivá nem választhatók.

A választott biróság jegyzői teendőit a kerületi munkásbiztositó pénztár által saját költségére kirendelt pénztári tisztviselő látja el.

A választott bíróság tagjai ebben a minőségükben közhivatalnokoknak tekintendők.