LX. TÖRVÉNY-CZIKK

a magyar királyi közigazgatási biróság hatáskörének kiterjesz

téséről.(1)

(Szentesitést nyert 1907. évi deczember hó 30-án. Kihirdettetett az «Országos Törvénytár» 1907. évi deczember hó 31-én kiadott 18. számában.)

1. §. A magyar királyi közigazgatási biróságról szóló 1896: XXVI. t.-cz. második részének II. fejezetében felsorolt eseteken felül, a mennyiben

(1) (Min. indokolás; 582. sz. iromány.) A közigazgatási biróságról szóló 1896: XXVI. t.-cz. életbeléptének jóformán első pillanata óta állandóan hangzik az a panasz, hogy a biróságnak a törvény által megállapított hatásköre szük, s az a kivánság, hogy a birói jogvédelmet az ügyek nagyobb körere kellene kiterjeszteni. Ép igy többször került szóba a bíróság szervezetének, nevezetesen az alsófoku közigazgatási biróságok felállitasának kérdése is. E ket kérdés: a hatáskör és a szervezet kérdése kapcsolatos egymással, a mennyiben a hatáskör nagyobb mértékü kibővitése alig képzelhető a szerve et módosítása nélkül. A mig ugyanis a bíróság egyfoku marad. csak a bírák létszámának rendkivüli nagy mértékü szaporitása mellett lehetne minden birói védelemre szoruló közigazgatási vitás ugyet a biróság hatáskörébe utalni. különösen világossá válik ez. ha figyelembe vesszük, hogy közigazgatási bíróságunk nem csak semmisitó (cassatorius), hanem érdemben döntő (revisionalis es reformatorius) hatáskörrel is fel van ruhazva, s igy az egész tény- és jogkérdés felett itél, sőt a közigazgatási folyamatban elő nem forduló uj ténybeli körülmények megállapításába is bocsátkozhatik. A rendkivüli létszámszaporitás azonban, melyet a hat skör nagyobb kiterjesztése ily körülmények közt szükségessé tenue. sem jogszolgáltatási, sem pénzügyi szempontból nem tanácsolható. Egyfelől a tulságos nagy brói létszám mindig a jogegység kárával jár. Má-felől az okszeru államháztartás elveivel jutnánk ellenkezésbe, ha egészen apró, jelentéktelen közigazgatási vitás ügyek végsőfoku elintézésére a legfőbb biróságnak nagy fizetéssel ellátott tagjait alkalmaznók. A közigazgatási bróság hatáskörének jelentékeny kiterjesztése igy czélszerüen csak az alsóbbfoku közigazgatasi biráskodás behozatalával kapcsolatban történtetik, a mikor a kisebb jelentőségű ügyeknél (esetleg még a jogkérdés tekintetében is) a jogorvoslatok korlátozására lehet gondolni. Ez az egész reform leghelyesebben a törvényhatóságok közigazgatásának tervbe vett reformjával kapcsolatban oldható meg, mert az alsófoku kozigazgatási biráskodást a középfoku közigazgatási hatóságokkal kivánom szervi összefüggésbe hozni. Addig is azonban, mig az egész közigazgatás rendezését czélzó javaslatok elkészülhetnek. nem szabad kitérnünk az elől, hogy a hirói jogvédelmet kiterjeszszük a közigazgatási ügyeknek legalább arra a körére, mely a tapasztalat szerint leginkább reá van szorulva.

Ilyen ügykör mindenekelőtt a törvényhatóság hatáskörébe tartozó ügyek csoportja. A törvényhatóság jogkörének védelme elsőrangn államjogi érdek. Fontosabb és sürgősebb mint azon jogok védelme. a melyek az egyeseket illetik meg a közigazgatósági hatóságokkal szemben, de eddig még nincsenek birói védelem alá helyezve. A törvényhatóságok jogainak biztosítéka a nemzet szabadságának is egyik főbiztosítéka a parlamentarismus mellett legeresebb pillére az alkotmánynak és az életerős önkor mányzat előföltétele. A törvényhatóságok jogköréről s a hatáskörről, mely a kormányt ellenőrzési és felügyeleti jogánál fogva a törvényhatósággal szemben megilieti, az 1886: XXI. t.-cz., illetòleg Budapest székesfővárosra nézve az 1872: XXXVI. t.-cz. intézkedik. E két törvényből azonban nem vehetök ki teljes tisztasággal az önkormányzat és a minister jogkörének határai. Mindkét törvény 3. §-ában, hol a törvényhatesági önkormányzat körét megvonja, a törvényhatóságot megillető jogositványok közt első helyen a saját belügyeiben való intézkedés jogát emliti. De a sajat belügyek» fogalmának tartalmát nehéz szabatosan megállapitani, s csak esetenkint birálható meg, hogy ilyen ügyről van-e szó? A törvényhatóságnak a kormányhoz való viszonya az állami közigazgatás közvetitése terén sines azzal a világossággal szabályozva, m ly a félreértéseket kizárna. A minister ugyszólva a törvényhatóság jogkörébe utalt minden ügyben discretionalis hatalmat gyakorolhat, az önkormányzat körébe tartozó kérdésekben is nem egyszer a czélszerü ég fölött is érdemlegesen dönt, a törvényhatósági szabályrendeletektől és határozatoktól jóváhagyását kevés kivétellel szabad belátása szerint megtagadhatja. S a főispán felterjesztési jogának utján ugyszólva bármely közgyülési határozat felülvizsgalataba bocsátkozhatik. E nagy kiterjedésü hatáskör az önkormányzat teljes megsemmisítésére vezethet, főleg ha azt a minister kiterjesztőleg magyarázza, s intézkedései ellen semmi jogorvoslat nines. Az összeütközések a kormány és a törvényhatóságok között akkor sem lennének teljesen kizárhatók, ha a törvény szabatosabban állapitana meg a hatásköröket. s pontosabban jelölné meg azt a viszonyt, melyben a két tényező áll egymáshoz, mint a hogy ezt az 1886: XXI. t.-cz. és az 1872 : XXXVI. t-cz. teszik. Hy viták szinte a helyzet természetébol folynak, s ha el nem fajulnak és nem bénítják meg a közigazgatás rendes müködését, inkább kedvező, mint veszélyes tunet számba mennek; mert az önkormanyzat pezsgésére mutat, haj gai felett éberen őrködik és érzékeny a határsértések iránt s pangására vall. ha tunyán belenyugszik hatáskörének elbirtoklásába vagy valamely más sérelembe. Azonban akár sürün, akár ritkán fordulnak elő efféle összeütközések, mindenesetre gondoskodni kell

1

1

a kérdés nincs a rendes biróság hatáskörébe utalva, a közigazgatási biróság előtti eljárásnak van helye: a ministernek (kormánynak), vagy a mi

mindazon biztositékokról, melyek az igy támadt vitáknak a törvényességnek megfelelő elintézését lehetővé teszik. E nélkül az önkormányzat a magyar nemzet hagyományai és létérdekei ellenére nem birna békés és rendes uton védhető jogalappal.

A törvényhatóságok felirati jogának gyakorlása, melyet az 1886: XXI. t.-cz. (1872: XXXVI. t.-cz.) megengedett, a szóban levő viták megoldására s a törvényhatóság jogainak védelmére nem mindig alkalmas. Az 1886: XXI. t.-cz. 19. §-a (1872: XXXVI. t.-cz. 12. §-a) t. i. módot nyujtott a törvényhatóságoknak, hogy a törvénybe ütköző vagy a helyi viszonyok miatt czélszerütlennek tartott kormányrendeletek ellen végrehajtás előtt a kormányhoz felirattal élhessenek, s ugyane jog az 1886: XXI. t.-cz. 68. §-ának c) pontja és 73. §-ának d) pontja (1872: XXXVI. t.-cz. 74. §. d) pontja értelmében a törvényhatóság első tisztviselőjet is megilleti. Csakhogy a döntés a kormány kezében maradt letéve. A minister, a kinek rendeletéről szó van, egyuttal az ügy birája is, ki rendeletét akkor, ha a felhozott érvek sem győzik meg annak sérelmes voltáról, továbbra is fentarthatja és feltétlen joggal követelheti végrehajtását. A kormány sérelmesnek talált eljárása ellen, igaz, nyitva marad még egy ut a törvényhatóság számára: a képviselőházhoz fordulhat orvoslásért. A képviselőházhoz való felirás intézménye figyelemreméltó alkotmánybiztositék ugyan, mert módot nyujt a ministerek parlamenti felelősségrevonására, de kevéssé alkalmas arra, hogy a konkrét sérelinet orvosolja. A parlament a konkrét ügy elintézésébe közvetlenül be nem folyhat, s olyan esetben, midőn a sérelem megtörténte idején az országgyülési tárgyalások huzamosabban szünetelnek, esetleg a felelősségrevonás jogát is csak igen későn érvényesítheti a ministerrel szemben. Sőt az is megtörténhetik. hogy a ministerium épen a felelősségrevonás elkerülése végett eszközli ki az országgyülés feloszlatását vagy elňapolását, s teszi a törvényhatóságra nézve igen hosszu időre lehetetlenné jogainak megvédését. A sérelmeknek gyakorlati értékű orvoslását leginkább biztositja az, ha a vitássá vált kérdésekben való döntést oly forumra bizzuk. mely fel van ruházva a fuggetlenség teljes biztosítékával, s egyedül az elfogulatlanul értelmezett jogszabalyok alapján vizsgálja: melyik részen van az ig zság, mi felel meg a törvénynek? Ez mutatkozik legalkalmasabbnak az önkormányzat függetlenségének és erővel teljes müködésének hatékony biztositására; ez annak a czélnak a megközelítésére, hogy a kormány és a törvényhatóságok között támadó vitákban kizárólag a törvényesség szempontjai érvényesüljenek, sa pártpolitikai élet hullámai a közigazgatás területere be ne csapjanak. Ez a megoldás annyival inkább lehetséges, mert a közigazgatási biróságban a kérdéses brói feladat ellátására oly intézménynyel rendelkezünk, mely iránt a közvélemény bizalommal viseltetik, s melynek eddigi müködése remélni engedi, hogy a szóban levő ügyekben is a közigazgatás gyakorlati érdekeinek megengedett módon való tekintetbevétele mellett teljes birói igazságérzet fogja vezetni és a reá ruházandó nagy feladatot közmegnyugvásra fogja megoldani.

A közigazgatási bíróság hatáskörébe már az 1896: XXVI. t.-cz. is utalt néhány ilyen nemü teendőt. Nevezetesen a legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági tagok névjegyzékének összeállitása, a törvényhatósági bizottsági tagok választása. a bizottság kötelé éből a tagsági képesség időközi elvesztése miatti kizárás, a tisztviselők választása, illetőleg a főispán általi kinevezése kérdésében a legfőbb fokon való döntést máris kivette a minister hatásköréből, s megnyitotta a birói panasz utját. Két esetben pedig a belügyminister intézkedése ellen adott panaszjogot, nevezetesen azon intézkedése ellen, melylyel valamely kiadásnak a törvényhatósági költségvetésbe való felvételét az 1886: XXI. t-cz. 6. §-aban foglalt feltétel hiányában elrendeli, továbbá melylyel a törvényha ósági költségvetés tudomásulvételét, vagy az elkülönitve kezelt megyei alapok tárgyában hozott törvényhatósági határozatnak jóváhagyását azon esetben is megtagadja. ha az 1883 XV. t.-cz. 7., illetőleg 15. §ában felsorolt követelmények fenforognak. Kétségkivul már ez a szabályozás is. különösen a törvényhatósági választások feletti döntésnek birói kézbe letétele, bizonyos haladást jelentett az önkormányzat védelme felé. De e védelem az ügyeknek csak igen kis körére szorítkozott. A védelem körének ily szükre szabásában a közigazgatási birósági törvény megalkotásakor az a szempont volt döntő, hogy a kormányzati jogkör nagyobb megszoritást vagy csorbulást ne szenvedjen, mert ez az állam érdekeit sérthetné s a hatósági tekintélyre is kárral járbatna.

A kormányzati hatalom erejének. tekintélyének megóvása kétségkívül fontos érdek, melyet koczkáztatni veszélyes. Azonban nem szabad feledni, hogy az önkormányzat hatályos és erővel teljes müködésének minden körülmények között való biztositása szintén els rendü állami érdek, s hogy a birói védelem, mely nem jelent egyebet, mint a törvényesség uralmának független forum utján való biztositását, a kormányhatóság tekintélyét sem sértheti, legalább nem abban az esetben, ha ennek törekvése a törvények tiszteletben tartására van irányozva. Sőt a kormányhatóság intézkedéseinek tekintélvét csak fokozza az, ha azok törvényességét - jogvita esetén a független biróság is megallapitja. A törvényhozást abban, hogy annak idején a törvényhatóságok birói védelmét jobban ki nem terjesztette, még az a feltevés is vezethette, hogy a parlament ellenőrzése is eléggé biztositani fogja azt, hogy a kormány jogkörét tul ne lépje. Azonban a közigazgatási biróságról szóló törvény megalkotása óta a gyakorlati élet kimutatta, hogy a parlament ellenőrzése a törvényhatóságnak még akkor sem nyujthatja mindig azt a jogvédelmet, melyet tőle az emlitett törvény megalkotásakor vártak, ha az országgyülés többsége a védelmet nyujtani kivánja. A tapasztalat bebizonyitotta, hogy a kormány egyrészt kifogásolt rendelkezéseit az országgyülés elítélő elvi határozatai ellenére fentarthatja és végrehajthatja, s hogy másrészt módjában van sokáig megakadályozni azt, hogy az országgyülés a konkrét panaszokkal foglalkozbassék, még a nélkül is, bogy a nyilt absolutismus terére lépjen. Ha pedig a Magyar Törvénytár, 1907.

40

nister (kormány) bármely közegének a törvényhatóságra sérelmes rendelete. határozata és intézkedése ellen azon az alapon, hogy azzal a minister

többség támogatja a kormányt, a törvényhatóság joga semmi védelem alatt sem áll. Ezért kell a parlament ellenőrzésén kivül azt is lehetővé tenni, hogy a törvényhatóság jogainak védelmére a bírósághoz is fordulhasson, oly fórumhoz, a melynek muködését a kormány megakasztani nem képes, s a mely a vitás ügyet magát elintézvén a jog uralmát feltétlenül biztosítani birja, s mely valóban pár

tatlan.

A jelen törvényjavaslat ezen alapgondolatból kiindulva, minden részletében arra törekszik, hogy a törvényhatósági önkormányzatot minél erélyesebb és minél szélesebb körü védelemben részesítse. E törekvés különösen abban fejeződik ki, hogy a javaslat eltérve a közigazgatási biróságról szóló 1896: XXVI. t.-czikknek szigoruan taxatióra alapitott rendszerétől, egy általánosabb rendelkezésében módot nyujt a törvényhatóságoknak arra, hogy a ministernek (kormánynak) vagy a minister (kormány) bármely közegének a törvényhatóságra sérelmes mindennemű rendelete, határozata vagy intezkedése ellen birói orvoslást kereshessenek azon az alapon, hogy a ministernek (kormánynak) vagy a minister (kormány) bármely közegének eljárása a törvényhatóság hatáskörét sérti, vele szemben valamely hatósági jogot törvényellenesen gyakorol, vagy törvényt vagy más törvényes szabályt sért. A birói védelem ekként felöleli a törvényhatóságot a kormányhatalom részéről érhető összes jogsérelmeket, s mondhatni, a legszélesebb alapokra van fektetve. A kormányhatalom által elkövetett érdeksértéseket, melyek a discretionális hatáskörben gyakorolt intézkedésekből származnak, azért nem kivántam a biró védelme alá állítani, mert ezek birói megitélésre nem alkalmasak. Az érdekek védelme ezentul is a parlamentre lesz bizva. A parlament erre illetékesebb a bíróságnál, a melynek hivatása inkább a jog védelme, mint a czélszerűség mérlegelése.

A törvényjavaslat közigazgatási biráskodásunk jelenlegi rendszerével szemben abban is uj irányban mozog, hogy mig eddig a törvény csak a hatóság eljárása által jogaikban sértett érdekelt feleknek biztositott panaszjogot, addig most maga a törvényhatóság kerül szembe a végrehajtó hatalommal panaszosként, mint közjogi testület, mely önkormányzati jogkörét védelmezi. A panaszjogot

mint

a részletes indokolásban bővebben fogjuk látni bizonyos megszoritás mellett a bizottsági tagok fele is gyakorolhatja, de nem mint önálló jogalany, mely saját jogát védi, hanem szintén mint a törvényhatóság jogainak öre, mely bizonyos esetekben magát a törvényhatósági bizottságot van hivatva pótolni. A törvényjavaslat a törvényhatóság legszebb hagyományait a jelenkor követelményeihez alkalmazza, midőn az önkormányzatot, a szabadságot és a közigazgatás rendjét biztositó jogszabályok védelmét reá is bizza. A törvényhatóságban találni meg azt a gyakorlati érzéket s ugyanakkor azt a független önérzetet, a mely a jogvédelmet ugy fogja használhatni, hogy az ok nélkül ne bénitsa meg a közigazgatást, de azért minden komoly sérelem esetén igénybe véltessék. A törvényhatósági önkor mányzat védelmét elsősorban arra a szervre kivánja a törvényjavaslat ruházni, mely egyfelől az önkormányzatot érő sérelmeket legközvetlenebbül s legélénkebben érezheti és ezek megszüntetéséről gondoskodni leghivatottabb; másfelől traditiójánál és hivatásánál fogva leginkább biztosítja azt, hogy a panaszjog csak valóban komoly okokból vétessék igénybe, s egyes bizottsági tagok vagy általaban magánfelek pusztán a kormányzati működés nehezitése végett, vagy egyéb, nem tárgyilagos okból az ügyeket a közigazgatási per utjára ne terelhessék. A javaslatba hozott birói védelem rendszere teljesen érintetlenül hagyja a törvényhatóságoknak azt a jogát, hogy a képviselőházhoz felirattal fordulhatnak. Ez a két ut nem zárja ki egymást. A törvényhatósági önkormányzat mint emlitettem némely vonatkozásban jelenleg is a közigazgatási bíróság jogvédelme alá van helyezve, a nélkül, hogy ugyanazon kérdések tekintetében a törvényhatóságok felirati jogához a legkisebb kétség is fért volna. Csak a védelemnek e két, egymástól független módja mellett remélhető az, hogy a törvényhatóság a kivánt oltalomban részesül.

Szükségesnek tartom még megjegyezni, hogy a törvényjavaslattal szolgálni kivánt czél igen kevéssé lenne biztositva, ha a hatásköri összeütközésekből keletkező vitás kérdések eldöntése ezentul is a ministertanács jogkörében hagyatnék. A ministertanács, mely hatásköri viták elintézésére általában nem alkalmas, legkevésbbé hivatott arra, hogy a közigazgatási bíróság és a minister között felmerülő ily vitákban elfogulatlanul biráskodjék. Sőt épen a most nyujtani kivánt birói jogvédelmet egy olyan kormány, melyre nézve a birói beavatkozás kényelmetlenné válik, egészen törvényes formak között bármikor meghiusithatná. A törvényjavaslatba e tekintetben csak azért nem vettem fel intézkedést, mert a hatásköri összeütközések elintézésére hivatott biróságról melyre már ugy az 1869: IV. t.-cz. 25. §-a, mint az 1896: XXVI. t.-cz. 131. és 159. §-a is utal külön törvényjavaslatot nyujtok be, a mely a jelen törvényjavaslatból keletkező törvénynyel egyidejűleg lesz hatályba léptethető. (A képviselőház közigazgatási bizottságának jelentése; 608. sz. irom.) A közigazgatási bizottság «A magyar királyi közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről a belügyminister által beterjesztett 582. számu törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben letárgyalván, azt változatlanul ajánlja elfogadásra. A törvényjavaslat a közelmult szomoru tapasztalataiból kiindulva czélozza a vonatkozó törvények hézagait pótolni oly irányban, hogy a törvényhatóságok jogkörének elsőrendü államjogi érdeket képező védelmét megerősitse, helyesen fejezvén ki a ministeri indokolás, hogy a törvényhatóságok jogainak biztosítéka a nemzet szabadságának is egyik főbiztositéka; a parlamentárismus mellett legerősebb pillére az alkotmánynak és az életerős önkormányzat előföltétele.» És mert a kituzött czélt a javaslat oly módon biztositja, hogy mig egyrészt megakadályozza egy torvénytelen, alkotmányellenes hatalom rendelkezéseinek a törvényesség némi látszatával való érvényesülését, másrészt azonban nem érinti hátrányosan egy törvényes kormánynak alkotmányos végrehajtó

(kormány), vagy a ministernek (kormánynak) közege a törvényhatóságnak, a törvényhatóság szerveinek vagy közegeinek törvényes hatáskörét sérti, a törvényhatósággal szemben valamely hatósági jogot törvényellenesen gyakorol, törvényt vagy más törvényes szabályt sért.(1)

hatalmát és e szerint a helyes és szükséges középutat tartja meg, általában megfelel kitűzött czéljának.

A mi a részleteket illeti, különösen három irányban látja szükségét a bizottság annak, hogy a világos és helyes ministeri indokolás illető eszmemenetét ezen jelentése keretében is kiemelje és pedig oly czélzattal, hogy a törvény alkalmazásának eseteiben senkiben, tehát a biróban se merülhessen föl a legcsekélyebb kétely sem a részben mi volt a törvény alkotásakor a törvényhozás kétségtelen szándéka, tehát mily értelemben alkalmazandók a törvény rendelkezései. Nevezetesen: 1. megrögziteni kivánja a bizottság ezen jelentésében is a ministeri indokolás azon helyes kijelentését, hogy a javaslat törvénynyé válta épen nem szünteti meg a törvényhatóságoknak az 1886. évi XXI. t.-czikk 19. §. és illetőleg az 1872. évi XXXVI. t.-czikk 12. §-ában biztositott azon jogát, hogy a kormány sérelmes intézkedéseit a képviselőháznak feliratilag hozhassák tudomására és ezzel alkalmat adjanak a kormány felelősségre vonására, -a a mennyiben a birósági panasz, természetszerűleg csak a sérelmes intézkedés megsemmisítésének eredményéig vezethet; 2. föltétlenül helyesnek kell tartanunk azt, hogy a javaslat szövege a minister (kormány), vagy a minister (kormány) bármely közegén kívül semmiféle részletesebb elnevezéseket nem sorol fel a részben, kiknek vagy miknek rendeletei, határozatai és intézkedései ellen van birósági panasznak helye. A ministeri indokolásnak erre vonatkozó kijelentései teljesen meggyőzők s alkalmasak arra, hogy irányt adjanak. Föltétlenül helyes nevezetesen az az indok, hogy olyan szerveknek s közegeknek jogszerű létesítését, milyeneket törvényeink nem ismernek, még tagadólagos alakban sem szabad megengedhetőnek elismerni az által, hogy bizonyos, a legutóbbi törvényellenes kormányzati időszak alatt, bár jogellenesen, de tényleg mégis müködött, ugynevezett hatóságok (királyi biztosok) elnevezései a törvény szövegében felsoroltassanak, mint a melyek intézkedései ellen a törvényhatóság vagy bizottsági tagjainak fele a panasz jogával élhet. Mert el is tekintve attól, hogy adandó alkalommal elég volna az abszolut hatalomnak törvényben el nem ismert közegeket eddig nem létezett elnevezésekkel ellátni ahhoz, hogy az ily közegek intézkedései ellen a birósági panasz jogvédelme kijátszassék, érdemileg teljesen kimeriti a jogvédelem lehetőségét a javaslat 1. szakaszának azon általános és elvileges dispositiója, hogy a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak a kormány és minden közegének, a törvényben megjelölt keretbe tartozó minden sérelmes cselekménye ellen van helye. Különben is kétségtelen, hogy törvény csak törvényes hatóságok létezését ismerheti el, s csak ilyenekről szólhat, de másrészt a dolog változhatlan természetében rejlik az is. hogy felmerülő esetben a biróság, mint azt már eddig is tette, mindenekelőtt azt fogja elbírálni, vajjon törvényen alapuló és törvényesen létesitett közeg tette-e a panaszlott intézkedést és nem lehet kétség az iránt, hogy még az intézkedés érdemétől is eltekintve, már ezen előzetesen észlelt jogellenesség alapján is helyt fog adni a panasznak; 3. minden kétséget kizárólag helyesnek kell elismerni az alkotmány hathatos védelme érdekében azt, hogy a javaslat 20. §-a kifejezetten is fentartja a jelenlegi törvényes állapotot oly rendeletekre nézve, melyek az országgyülés által meg nem szavazott adókra vagy meg nem ajánlott ujonczokra vonatkoznak. A törvényhatóságoknak az 1886. évi XXI. t.-cz. 20. §-ában, illetőleg az 1872. évi XXXVI. t.-czikk 13. §-ában adott joga, melynek tartalmi körét el nem törölt, érvényben álló irott törvényeink (1504. évi I., 1790/1. évi XIX., 1827. évi III. és IV. t.-czikkek) adják meg, absolut mondhatnók souverain. E tárgyakban alkotmányunk világosan kiveszi a törvény hatóságokat még a különben törvényes kormány rendelkezési, felügyeleti jogköre alól is, sőt ennél is tovább megy és a törvényhatóságoknak ad absolut elbirálási jogot a kormány rendelkezései fölött. Ezt a jogot az által veszélyeztetni, hogy ut nyittassék azon felfogásnak, hogy ha a törvényhatóság ily esetekben nem tér a panasz utjára, az adott esetben lemondottnak tekintendő az 1886. évi XXI. -czikk 20. §., illetve 1872. évi XXXVI. t.-cz. 13. §-ában adott jogáról, sőt kötelessége teljesítéséről, vagy az által, hogy bármely hatalomnak, akár még biróinak is megitélési körébe utaltassék az, a minek kérdés tárgyát nem szabad képeznie, az alkotmány teljes rombadőlésének veszélye nélkül nem lehet, nem szabad. És mert a törvényjavaslatnak czélja az alkotmánybiztosítékok erősbitése. nem pedig gyöngitése, a legteljesebb mértékben kell helyeselni, hogy a javaslat e kérdésekben expressis verbis is a jelenlegi törvényes állapot érvényben maradását mondja ki.

(1) (Min. ind) Ez a §. tartalmazza azt az általánosabb jellegü elvi kijelentést, melyről már szó volt a fentebb mondottakban. Minthogy a mi közigazgatási bírósági törvényünk a felsoroló rendszert fogadta el, némelyek szemében talán következetlenségnek tűnik fel, ha ezt a rendszert most megbolygatjuk és az ügyeknek egy általános elvi körülírással megjelölt csoportját utaljuk a bíróság hatáskörébe. Véleményem szerint azonban a taxatio összeegyeztethető az általánosabb elvi meghatározásokkal és e kettőnek oly módon való rideg szembeállitása, mintha a felsorolás kizárná az elvi megjelölést, egyoldalu elméleti felfogásból ered, mely csak az elvi alap tisztaságának megóvására törekszik, s nem számol a gyakorlati élet követelményeivel. A tisztán taxatión nyugvó birói rendszer mindig tökéletlen lesz. A taxatiónak azon a természetes fogyatkozásán, hogy a változatosságban kifogyhatatlan élethez nem tud simulni s ezen merevsége folytán megengedi, hogy igen számos eset kicsuszszék a birói védelem köréből, csak azzal lehet enyhíteni, ha az ügyek olyan csoportjait, melyekre nézve a birói védelmet különösen hatályosan akarjuk szervezni, egyes törvényszakaszokra való utalás helyett általánosabb, s igy rugékonyabb körülirással határozzuk meg. A taxatiónak általánositó kijelentésekkel való

2. §. A közigazgatási biróság előtti eljárásnak van helye különösen akkor, ha az a kérdés válik vitássá, vajjon a ministernek (kormánynak), vagy a minister (kormány) bármely közegének volt-e a törvény szerint joga ahhoz, hogy:

vegyitésére másutt is találhatni példát. Igy a porosz törvény, mely a mi törvényünknek is (1896: XXVI. t.-cz.) több tekintetben mintául szolgált, szintén a felsoroló rendszeren alapszik, de az egyenkint felsorolt eseteken kivül keresetet ad általában az oly rendőri intézkedés ellen is, mely a fennálló jognak nem alkalmazása vagy helytelen alkalmazása által okozott sérelmet. Ép igy találjuk egymás mellett a felsorolást és az elvi általánositást, a franczia államtanácsnak, mint közigazgatási biróságnak, valamint a badeni közigazgatási törvényszéknek hatáskörében. A törvényhatósági önkormányzat körébe tartozó ügyekben épen helyén van az ily általánositó megjelölés, mert mint már emlitettem jelenlegi törvényeinkben a törvényhatóságnak a kormányhoz való viszonya nincs szabatosan és részletesen körulirva, s igy ha csak azokat a törvényhelyeket tartanók szem előtt, melyekben a törvényhatóságnak egy-egy világosan kifejezett joga van megállapitva, s csak ezekre építenők fel a birói védelem rendszerét. igen sok rés maradna fenn, melyen át a végrehajtó hatalom behatolhatna, a nélkül, hogy a törvényhatóság orvoslást találhatna ellene. A törvényjavaslat szóbanlevō §-a a ministernek (kormánynak) s a minister (kormány) bármely közegének rendelete, határozata vagy intézkedése e len engedi meg a közigazgatási biróság előtti eljárást. Felmerült az a gondolat, hogy a végrehajtó hatalom törvényben nem rendszeresitett, de valamely kormány által esetleg tényleg alkalmazott közegének, mint pl. a teljhatalommal felruházott királyi biztosnak eljárása ellen is expressis verbis megadassék a panaszjog. E gondolat megvalósításától azonban elallottam. Szükségtelen az ilyen intézkedes, mert ha a végrehajtó hatalomnak egy törvényben nem rendszeresitett közege akarná a törvényben rendszeresitett közegek hatáskörét, vagy bárminő törvénytelen hatáskört gyakorolni : bizvást feltehetjük, hogy az intézkedései ellen előterjesztett panaszt a közigazgatási bíróság nem fogja visszautasitani. A közigazgatási biróság állandó jogfelfogása ugyanis az, hogy a biróság hatáskörere nézve nem az a döntő, hogy a panaszszal megtámadott határozat vagy intézkedés mely hatóságtól származik, hanem az, hogy mi a határozatnak vagy intézke ésnek a tárgya. A biróság megállapítja hatáskörét akkor is, ha a törvény által a bírósághoz utalt ügyben nem illetékes hatóság járt el. S ez a jogfelfogás nézetem szerint az egyedül helyes. mert különben valame y illetéktelen hatóság beavatkozása az ügyet a biróság törvényadta jogköréből bármikor elvonhatná s a jogvédelmet egyenesen lehetetlenné tenné. S ez a jogfelfogás meg fog attól óvni, hogy a törvényben nem rendszeresitett közegek a törvényes közegek helyébe lépve, a bíróságot jogkörétel megfoszthassák. De véleményem szerint aggályos is lenne a törvényben nem rendszeresitett közegek kifejezett felemlitése. mert ez mintegy szentesiteni látszanék az ily közegek alkalmazását. Hivatkozás történhetnék majdan arra, hogy a törvényhozás is elismerte jogosságát annak, hogy a végrehajtó hatalom a törvényben ismeretlen köze gek által is gyakorolhatja törvényes jogait, különben nem adott volna az ily közegek intézkedései ellen panaszjogot. A közigazgatási biróság mindenütt csak az állam törvényes közegeinek törvénybe ütköző cselekedetei ellen való védelem czéljából állittatott fel Törvénytelen közegek tulkapásaira a törvény előre nem gondolhat, hisz azok megközelitöleg sem sorolhatók fel. Különben ma a közigazgatási biróság törvényeinket helyesen akként magyarázza, hogy teljhatalmu királyi biztosi intézményt érvényben levő közjogunk nem ismer. Ezen joggyakorlat biztositék a királyi biztos ellen, kár volna a királyi biztosnak a törvényben való említése által a kérdésbe uj momentumot vegyiteni, a mely talán megzavarhatná a ma uralkodó jogfelfogás folytonosságát. Mindazon tényeknek, melyek ellen birói orvoslás kereshető, közös ismérveként a törvényjavaslat szóbanlevő §-a azt állapítja meg, hogy az illető rendelet, határozat vagy intézkedés a «törvényhatóságra sérelmes» legyen. Ezzel azt akarja a törvényjavaslat kizárni, hogy a törvényhatóság más törvényhatóságok ügyeiben panaszt eme hessen. Vagyis abból az alapeszméből indul ki, mely a közigazgatási birósagról szóló törvényben is kifejezésre jut, hogy t. i. a panaszjoggal csak az érdekeltek élhetnek, a kiket a sérelmes intézkedés érint. A panasz emelése olyan terhes következményekkel jár a közigazgatásra és a felekre nézve, hogy helyesen csak annak engedhető meg, a kire a kérdéses intézkedés sérelmes. Természetes, hogy az 5. §. 6) pontjában jogositott bizottsági tagok panaszjoga is csak azon törvényhatóság sérelmeire terjed ki, a melynek az illetők bizottsági tagjai. Sérelmes-nek tekintendő az illető törvénybatóság jogait sértő minden intézkedés, tehát pl. minden rendelet, mely a törvényhatóságtól vagy valamelyik közegétől törvénytelen intézkedést kiván, tekintet nélkul arra, vajjon a kivánt intézkedés a törvényhatóságnak. mint olyannak érdekeit is sérti-e? A törvényjavaslat a jogsérelmeket, melyek ellen birói segély vehető igénybe, három csoportra tagolva osztályozza. Nevezetesen helyt ad a közigazgatasi biróság előtti eljárásnak a törvényhatóságra sérelmes rendelet, határozat vagy intézkedés ellen: 1. azon az alapon, hogy a törvényhatóságnak, a törvényhatóság szerveinek vagy közegeinek törvényes hatáskörét sérti; 2. azon az alapon. hogy azzal a minister (kormány), vagy a ministernek (kormánynak) közege a törvényhatósággal szemben valamely hatósági jogot törvényellenesen gyakorol, vagy 3. azzal törvényt vagy más törvényes szabályt sért. A birói eljarásra jogezimet szolgáltató sérelmeknek ez a részletezése talán feleslegesnek tunhetik fel, annyival inkább, mert a törvények vagy más törvényes szabályok megsértése tulajdonkép a törvényhatóságot fenyegető minden serelmet felölel, s igy a 3. pontban szigoruan véve az előbbi kettő is benfoglaltatik. A törvényjavaslatot a részletes körülírásban az vezeti, hogy azt a területet, melynek védelmét czélul tűzte ki, minél jobban körüljárja, s a mennyire lehet, ne hagyjon biztositatlan pontokat, melyeket a támadás arra használhat fel, hogy raj